Campioni d’Italia 11/12

Buffon

Di Vaio góljától Mauri találatáig 568 percen keresztül senki sem tudott neki betalálni, ez másfél hónapot és hat mérkőzést jelent. Már csak ez is elég lenne, hogy bebizonyítsuk, milyen fantasztikus szezont is futott Gigi Buffon, de eléggé szűk látókörűek lennénk, ha csak a statisztikával bizonygatnánk ezt.

Gigi, mindig is vezéregyéniség volt a pályán, ezt az idei szezonban is tökéletesen bebizonyította. Kiváló, határozott beavatkozások és védések, olyanok, ami a többi kapusnak már-már sci-fibe illőnek tűnhet. De nem neki. Nem a világ legjobbjának. Az összes szezonbeli védése közül, ő valószínűleg a Milan elleni Boateng-lövés hárítását nevezné meg a legnagyobbnak. Többször is bebizonyította: csak az tudja értékelni a nehézséget, aki megérti azt. 35 mérkőzésen 3329 percet játszott, ez idő alatt pedig számos hőstettet hajtott végre, amelyből egyet kiemelni minden lenne, csak egyszerű nem. Elég annyit mondani, hogy ennyi idő alatt mindösszesen 16 gólt és egy piros lapot kapott, sárgát nem. A többit bízzuk a szakértőkre…

A fenti számokon túl egy adat még mindenképpen említést érdemlő: a passzainak 76,9%-a célba talált. Miután számos alkalommal bemutatta, hogy mekkora védésekre képes, Gigi az idei szezonban azt is megmutatta, hogy lábbal is lehet benne bízni, a Conte által alkalmazott taktikában nem is egyszer volt rá szükség. A Lecce elleni hibája pedig csak annak a bizonyítéka, hogy végtére ő is csak ember…

Giaccherini

Hogy mennyire jó játékos Emanuele Giaccherini, arra elég bizonyíték lenne Conte szezon eleji mondata róla: „Ha Giaccherinhónak hívnák, már régóta a középpontban lenne.”

Még, ha Emanuelének nincsenek is ilyen egzotikus felmenői, a Tallából származó középpályás az idei szezonban az osztályzatai alapján a legjobbak közé emelkedett, most már biztos helye van a csapatban.

Giaccherininek jelentős szerepe volt a Juventus idei menetelésében, ő jelentette mindig a frissességet a középpályán. Számos alkalommal hagyta ott emberét és szolgálta ki társait, szám szerint 27-szer vitte el a labdát az ellenfél mellett és 17-szer adta be jól a labdát a csapattársaknak, ezzel mind a két listán a negyedik a Juventus játékosai közül.

Ráadásul kettő rendkívül fontos gólpasszt is kiosztott, valamint lőtt egy gyönyörű gól az Atalantának, megkoronázva ezzel ezt a csodálatos szezont, melyben taktikai alkalmazkodó készségének köszönhetően a Conte által leggyakrabban alkalmazott felállásokban rendre nagyszerű teljesítményt nyújtott: a 4-3-3-ban szélső támadóként, vagy középpályásként, a 3-5-2-ben pedig a szélen. Első Juventusos szezonjában 23 mérkőzésen lépett pályára, összesen 1290 perc jutott neki: ezt nem sokan mondhatják el magukról!

Marchisio

Claudio Marchisiót már eddig is előszeretettel hívták ’Principinónak’, azaz ’kis hercegnek’, vagy éppen ’a jövő kapitányának’, egy ilyen szezon után azonban már lassan új nevekkel lehetne illetni őt. Az alapján, amiket ő az idei szezonban mutatott, már többet érdemelne!

Nem mintha az eddigi szezonokban nem nyújtott volna igazi vezérhez méltó teljesítményt, de az idei bajnokságban személyében a Juventus a világ egyik legjobb középpályásaira bukkant, aki mind fejben, mind szívben csak és kizárólag bianconero.

36 mérkőzésen összesen 3206 percet töltött a pályán, ezzel pedig jelentős szerepe volt a középpálya dinamikusságában. A statisztikák magukért beszélnek: 2083 jól megjátszott labda, ebből 588 bizonyult előrejátékban hasznosnak, 33-szor hagyta ott emberét, 31 kapura lövés, 4 gólpassz és nem utolsó sorban 9 gyönyörű és rendkívül fontos gól fűződik a nevéhez.

Az első gólja – a Parma ellen – igazi mestermunka volt, két gólt lőtt a Milannak a San Siróban, ahol egyszer az Internek is beköszönt, már csak ezzel is belevéste magát a Juventus történelemkönyveibe, és a legszebb az egészben, hogy még bőven van ideje újabb és újabb és újabb fejezeteket írni…

De Ceglie

Mikor a szezon elején megkérdezték Contét, hogy kell-e neki valaki a baloldalra, ő csak annyit felelt: „Nincs szükség rá, itt van nekünk De Ceglie”. Úgy tűnik a Mesternek ebben is igaza volt, ugyanis, mint kiderült, Paolónak csak két dologra volt szüksége: bizalomra és rendszeres játéklehetőségre, amennyiben persze elkerülik őt az előző szezonokban meglehetősen gyakran mutatkozó sérülések.

Az idei szezonban az összes fent említett dolgot megkapta. A szezon elején és végén ugyan lesérült, de a köztes időben így is 23 mérkőzésen lépett pályára, ezeken pedig mindenki számára világossá tette, milyen értékes is az ő jelenléte a pályán.

Az összes játékos közül, talán Paolo volt az, aki a leginkább fejlődött a szezon során. A támadójátékban mindig tudta érvényesíteni a természet által kapott képességeit, de emellett a védekezésben is rendre kiemelkedőt nyújtott. Egy az egyben legyőzni őt, valamint a beadásai ellen védekezni meglehetősen hálátlan feladat. 1678 játékperc alatt 22 hasznos beadása volt, lőtt egy gólt és kiadott mellé egy gólpasszt is, ez azonban minden bizonnyal csak a kezdet…

Pirlo

Ő az a játékos, aki gyökeresen megváltoztatta a Juventust a pályán, aki a kezébe vette a csapatot és visszavitte azt oda, ahová való: mindenki elé. A valaha volt egyik legnagyobb húzás volt az ő leigazolása, olyan, mintha ötösünk lett volna vele a lottón. Az ő érkezésének hírére eléggé ledöbbentek a szurkolók a világ minden táján és nem a képességei miatt, hanem mert úgy nézett ki, hogy fizikailag már bőven túl van a fénykorán. Rendben, ezek után tudjátok ki töltötte a legtöbb percet a pályán? Andrea Pirlo: 37 mérkőzésen 3501 percet játszott csak a bajnokságban, ez pedig 41 mérkőzésre és 3917 percre emelkedik, ha belevesszük a kupamérkőzéseket is.

Bármit is mondtak róla korábban, már csak a statisztikák alapján is bizonyította klasszisát, igazi vezéri képességeit: 3560 passz, melyből 2674 célba is talált, 1140 pedig az előrejátékban is hasznosnak bizonyult. Emellett 83-szor szűrt hasznosan, 31-szer lőtt kapura és 54-szer cselezte ki ellenfelét. De ez még nem minden: 12 gólpasszt adott a társaknak és az ő nevéhez további három gól fűződik: azaz összesen 1 gólban volt kulcsszerepe.

Mindent egybevetve, ha a piszkos munka elvégzéséről van szó, Pirlo mindig ott van. A természet ráadásul valami egészen elképesztő technikával és rendkívül gyors gondolkodásmóddal áldotta meg őt. Figyeljétek meg: egy hosszú labda előtt mindig körülnéz, tanulmányozza a társak és az ellenfelek helyezkedését. Ha pedig az ellenfél játékosa ezt észreveszi és meg akarja akadályozni, klasszis módjára tud improvizálni. Ezeket a képességeket nem lehet megtanulni, ezekkel születni kell. Tehát valaki nem válik csak úgy Andrea Pirlóvá. Ilyennek születni kell.

Del Piero

Talán kicsit hibás lépés lenne Alessandro Del Piero idényét a statisztikai mutatóival jellemezni, a legendákat nem az adatok alapján szokás megítélni még akkor sem, ha Alex a maga 289 góljával és 705 mérkőzésével számos rekordot megdöntött, ezáltal pedig örökre bevéste magát a szurkolók emlékezetébe.

Azonban a csodálatos Juventusos karrierjének részét képezik az egyes bajnoki idények is, még az utolsó is, mely számára már nem az első, ami bajnoki címmel végződött. Del Piero 23 alkalommal lépett pályára, összesen 581 percet töltve így ott, mely igaz hogy nem sok, de ez idő alatt kiadott két gólpasszt és ő maga is jegyzett három találatot, egyik pedig fontosabb volt, mint a másik. Az első tulajdonképpen lezárt minden még nyitott kérdést az Inter elleni találkozón, míg a második, a Lazio ellen, hatalmas lépést jelentett a scudettóért folyó versenyfutásban. A búcsúmeccsén szerzett harmadik találatát pedig egészen biztos, hogy sosem fogják elfelejteni a szurkolók.

Egy hollywoodi forgatókönyvíró sem tudott volna ennél tökéletesebb lezárást találni ennél. Minden bizonnyal a futball történetének leghosszabb tapsviharának lehettünk szem- és fültanúi mikor Conte lecserélte őt, ő pedig köszönetképp körbejárt a stadionban. Felnőtt férfiak szeme is könnybe lábadt ennél a jelenetnél, mely egy 19 éves csodálatos történet lezárását jelentette.

Padoin

Simone Padoin a 2009/10-es idény végén már tagja volt az Egyesült Államokban és Kanadában túrázó csapatnak, a végleges szerződés kínálása ekkor azonban még váratott magára. A téli átigazolási szezonban azonban már azért érkezett Torinóba, hogy aláírja a Juventusos karrierjének első hivatalos lépésének tekinthető szerződését.

Antonio Conte az Atalanta csapatát edzve pontos képet kapott Padoin valódi képességeiről, a határozottságáról, őszinteségéről és elkötelezettségéről. Megérkezését követően azonnal munkába állt, hogy bebizonyítsa, megérdemli a rá fordított összeget.

Persze Juventus középpályás triójával nehezen versenyezhet, de a 28 éves játékos hatszor így is lehetőséget kapott, összesen 315 percet töltve a pályán. A Fiorentina elleni idegenbeli találkozón a be is talált az ellenfél kapujába, ő is kivette tehát részét csapata 5-0-s mészárlásából.

Krasic

Milos Krasic az idei évben kikerült a reflektorfényből, a stílusa miatt a Conte által alkalmazott taktikai hadrendek egyikében sem tudott maradandót alkotni. A szerb szélső egyik nagy erőssége a mélységből való gyors indulás, az elsősorban labdabirtoklásra épülő jelenlegi Juventusban azonban nem sikerült érvényesítenie képességeit.

A szezon elején még, ha nem is sok, de azért jutott neki némi szerep, a Catania ellen pontot érő gólt is tudott szerezni. Összesen 7 mérkőzésen 333 percet töltött a pályán.

Quagliarella

Houdini ismét színpadra lépett és megmutatta a nagyközönségnek varázstrükkjeit. Nagyjából így lehet jellemezni Fabio Quagliarella szezonját. Az előző év januárjában szenvedett súlyos sérülését követően többek között időre, fáradságos munkára és türelemre volt szüksége, Quagliarella pedig nem az a típus, aki ilyen helyzetben feladja.

A Novara elleni mérkőzésen Pepe szögletéből fejjel szerzett góljával nagy kő esett le a szívéről, de ugyanez elmondható Contéról és az össze Juventus drukkerről is, akik abban a pillanatban kapták vissza a közel egy éve nem látott gólvágójukat.

A scudettóért futó versenyfutásból négy góllal vette ki a részét, a Novara után a Cataniának, a Napolinak és a Palermónak is betalált. Mindent egybevetve Conte számára Fabio egy újabb nyilat jelentett a képzeletbeli íjához, ő pedig a célt mindig telibe találva ezt a nyilat 23-szor ki is lőtte.

Grosso

Kétszer lépett pályára, egyszer a Siena, egyszer pedig a Catania ellen még a szezon második és harmadik meccsén, összesen 191 perc jutott neki, ezzel azonban ő is feltűzheti magának a bajnoki címet szimbolizáló pajzsot.

Egy újabb nagyszerű siker az egyik berlini hősnek.

Vidal

Nem meglepő, hogy Conte csapatában Arturo Vidal mutatta be a legtöbb szerelést a csapatban, de az már némiképp meglepő, hogy a rangsorban második helyezettnél csaknem kétszer annyi labdát szerzett így. Vidal 144 alkalommal szerelte ellenfelét, míg az öt követő Chiellini „csak” 80-szor. Ezen kívül az összes általa megszerzett labdák száma is bekerülhetne akár a rekordok könyvébe is: 508 alkalommal kaparintotta meg a játékszert!

Azonban komoly sértésnek tűnhetne, ha csak a védőmunkáját emelnénk ki a 25 éves chileinek, Arturo ugyanis a támadásokat is rendkívül fontos passzokkal, sőt, gólokkal segítette: 7 találata mellett három gólpasszt jegyzett a szezon során. További beszédes adat, hogy Vidal összesen 2 263 labdát passzolt társainak sikeresen!

Ha a Roma ellen szerzett duplájára, vagy a Napoli ellen lőtt fantasztikus találatára gondolunk, rájövünk, hogy Vidal sokkal több, mint egy egyszerű középpályás, ő egy igazi bajnok, stílusával pedig bebizonyította, hogy hazájában miért is ragadt rá a „Guerrero”, azaz a „harcos” becenév.

Manninger

Manninger a tökéletes példája annak, hogy az ember akkor is bajnok lehet, ha egy percet sem töltött a pályán. Alex egész szezonban mutatott magatartásával, professzionalizmusával igazi példát állított mindenki elé.

Az osztrák hálóőr korábban már több alkalommal is megkóstolta a siker ízét, 1998-ban például az Arsenal kapuvédőjeként az FA-kupát és a bajnoki címet is elhódította. Egy olyan csapatban pedig, ahol sok olyan fiatal játszik, aki még pályafutása során semmilyen komolyabb trófeát nem nyert, az ilyen tapasztalatokkal rendelkező játékosok rendkívül sokat tudnak segíteni.

Lichtsteiner

A Laziotól a nyáron érkezett jobb bekknek nem kellett sok idő sem a beilleszkedéshez, sem pedig, a szurkolók megnyeréséhez. A már-már emberfelettinek tűnő munkabírásával és a mutatott hozzáállásával azonnal belopta magát a szurkolók kegyeibe – és persze a kezdő csapatba.

A számokat vizsgálva rájöhetünk, hogy a 31 keresztezése a legtöbb, amit Juventus játékos bemutatott a szezon során, emellett még 288-szor előzte meg emberét, valamint 1 556 sikeres passz is fűződik a nevéhez.

A számokon túl azonban rájöhetünk, hogy Lichtsteiner nem emiatt lett alapember Conte csapatában, hanem a stílusa miatt: folyamatosan gyűri a kilométereket, hol elől, hol hátul bukkan fel. Három és négyvédős rendszerben is megállja a helyét, utóbbiban jobbszélsőt játszva, akkor sem jön zavarba, ha a kapu előtt kell bizonyítania.

A „svájci expressz” becenevű védő 35 mérkőzésen 3 123 percet töltött a pályán.

Elia

Kétség sem fér hozzá, hogy Eljero Elia nagyszerű képességekkel rendelkezik, egy holland válogatott szélsőről van szó, aki nemzeti csapatával második lett a dél-afrikai világbajnokságon, tehát nemzetközi tapasztalattal is rendelkezik. Azonban egy olyan tökéletesen működő gépezetben, mint amilyen az idei Juventusé volt, nem könnyű helyet találni.

A hollandnak nehezére esett megérteni az olasz futballkultúra sajátosságait, az új világot, amibe belecsöppent a nyári átigazolási szezon utolsó napjaiban. Conte is többször megemlítette a szezon során, hogy mennyire nehéz egy más játékot játszó kultúrában helyt állni egy olyan fiatal játékosnak, aki még a nyelvet sem beszéli.

Elia azonban keményen dolgozott az edzéseken, 4 mérkőzésen összesen 110 perc jutott neki. Az utolsó pályára lépésekor – a Novara ellen – megmutatta, hogy sokat fejlődött mióta Torinóba költözött, azonban Fontana fantasztikus bravúrjai miatt nem sikerült betalálnia a kapuba.

Vucinic

9 gól, 6 gólpassz. A gyors gondolkodásmódú és tökéletes technikájú Mirko Vucinic összesen 15 gólból vette ki a részét a szezonban, ami már önmagában bőven elég lenne, hogy bebizonyítsuk, milyen fontos szerepe is van a csapatban a montenegróinak.

A valóságban azonban még ennél is sokkal több. Mirko nem csak a gólokkal és az utolsó passzokkal vetette magát észre a pályán, szabályosan feláldozta magát a csapatért. Rendszeresen visszajárt védekezni, elől pedig megőrjítette az ellenfél védőit a cseleivel. A kapuralövések számában is első helyen áll a Juventus játékosok között, összesen 45-ször tüzelt, a meccsenkénti átlagos kapura tartó lövések száma pedig 1,7 volt.

Conte sosem gondolkozott sokat, mikor a taktikai hadrendet állította össze, a támadók közül egyedül neki volt mindig biztos helye. Összesen 32 mérkőzésen 2 382 percet kapott, a szezon második felében pedig már végképp kihagyhatatlannak számított a csapatból.