Az egész ősszel oly annyira várt Isztambuli kirándulás előtt, egy hirtelen jött gondolatnak és lengyel barátaink invitálásának köszönhetően úgy döntöttünk megtekintjük csapatunk pénteki, bolognai fellépését is.

Mikulás napján, míg sokan a csizmájukat ürítették, édességet csemegéztek, addig mi a kora reggeli órákban útnak indultunk az esti Bologna – Juventus mérkőzésre. A gyér forgalomnak és a 13 fokos napsütéses időnek köszönhetően mintegy 6 óra alatt megérkeztünk a spagetti fővárosába, ahol azonnal a hotelbe mentünk, mert a krakkói srácok már vártak minket. Egy kis pihenés és néhány pohár ital elfogyasztása után Bandi vezetésével megindultunk a Stadio Renato Dall’Ara-hoz. Időben egy kicsit megcsúsztunk ezért elég nehezen sikerült parkolóhelyet találnunk, de hibátlan navigálásomnak köszönhetően pikk – pakk áthidaltuk ezt a problémát. A vendég szektor bejáratánál már vártak Vikinges barátaink, akik a Bologna elleni mérkőzés belépőivel együtt az isztambuli jegyeket is szállították részünkre. A beléptetés gyorsan zajlott, minden különösebb probléma nélkül. Beérkezvén a vendégszektorba a szokásos üdvözlések után közölték velem, hogy a mérkőzés alatt a kerítésen fennállva segíthetem, egyik vezénylőként irányíthatom a szurkolást. Ennek az óriási megtiszteltetésnek köszönhetően nem sok mindent láttam a mérkőzésből, de egy percig sem bántam meg, hogy a gólokat Isztambulban egy étteremben láttam csak. A lefújást követően elég hamar kiengedtek minket, majd egy kisebb autós városnézés után újra a szálloda felé vettük az irányt és nyugovóra tértünk. A szombati közös reggeli elfogyasztása után lengyel barátaink egy zászlóval ajándékozták meg a Juventus Club Hungaryt, melyet mi JCH-s termékekkel viszonoztunk. Majd a búcsúzkodást követően indultunk is haza, mert így már csak egy napunk maradt a pihenésre a török túra előtt. De jöjjön, aminek jönnie kell.

polska_bologna

Hétfő hajnalban Józsi bácsinál gyülekeztünk és a beígért pálinka helyett (előző este állítólag Zsolt mindent megivott, csak Limoncello maradt azt pedig tudjuk kinek a kedvence) sietősre kellett venni a tempót, hogy időben a repülőtérre érjünk.  Óriási sor kígyózott a biztonsági átvizsgálás előtt, de közel két óra alatt már Isztambulba is ért a gép. A repülőtérről négy taxival, 3 irányból közelítettük meg a szállodát. Hamar megtapasztaltuk a török taxisok vállalkozási formáját, vezetési stílusát, közlekedését. Sofőr csere amint kijöttünk a termináltól, dudálás, dudálások, minden irányból megvalósítandó előzések, kerülgetések, óriási fékezések, de talán a legnagyobb az volt, amikor az egyik autó kiállt egy rozoga étterem elé, mert a pilótának pisilnie kellett. Cirka másfél óra után megérkeztünk a szállodához. A recepciós, amint meglátta a zászlónkat, úgy kezelt minket, mintha ezer éves barátok lennénk, sőt még közös fényképet is készítettet magáról a drapinkkal. A szobák elfoglalása után felfrissítettünk magunkat, majd megindultunk az isztambuli forgatagba. Utazásunkhoz eszközévé a metrót választottuk, ahol meglepően tapasztaltuk, nem jegyet ad az automata, hanem zsetont (sajnos nem ingyen utaztunk).

jch_isztambul

Első állomásunk a híres Taksim tér volt, ahol néhány fotó elkészítése után le is teszteltük az első utunkba kerülő kebabost. Furcsa volt, hogy szószt nem tettek bele, de így is ízletes, és finom a törökök legendás étele. Hogy lemozogjuk az étkezést, egy kis sétára indultunk a belvárosba a híres Galata híd irányába. Körülbelül egy negyedóra nézelődés után egyhangú szavazással eldöntöttük: az első lehetséges helyen már inni is kellene valamit, mert az ásványvízből, üdítőből elegünk van. Sikerült olyan jól választanunk, hogy másfél literes korsók társaságában találtuk magunkat. Mivel eggyel soha nem érjük be, így az első után máris kértük a második Efes (hazai sör) kört. Egy óra sztorizgatás, poharazgatás után ismét sétálásra adtuk a fejünket. Útközben körülbelül 30 étterembe próbáltak beinvitálni minket. Ennyi grátisz ajánlatot, amivel beakartak csábítani minket, szerintem még életünkben nem kaptuk. De mi csak határozottan folytattuk utunkat a híres török bazár felé, ahol nem tudtál olyat kérni, ami nincs. Az ukrán cigitől kezdve a kilós aranyig, az eredetin át a bóvliig.

jch_isztambul2

Miután jól kipiacoltuk magunkat villamossal mentünk egy darabig a tengerparton majd a sport kedvéért ismét gyalog folytattuk utunkat vissza a Taksim térre. Mivel még nem volt késő ezért beültünk egy török étterembe vacsorázni, ahol hamar barátokra leltünk. A vendéglátóhelyen mindenki utálta a Galatát, így szívélyes fogattatásban volt részünk. Mikor fizettünk és szerettünk volna távozni akkor a pincér ajándékba különböző teákat szolgált fel nekünk. Elsőnek nem tudtuk mire vélni kedvességét, hogy miért marasztal ennyire minket, de gyorsan kiderült. Megkellet várni a barátaikat, akik meccssálakat árultak. Miután mindenki beszerezte a legfontosabb ereklyét, a hotel felé vettük az irányt. Az egyetlen nyitva lévő szupermarketben bevásároltuk a másnapra, majd nyugovó tértünk.

jch_isztambul3

A keddet csakis a mérkőzésnek szenteltük. Egy finom ebéd a korábban említett helyen, sörözgetés és indulás a gyülekezési ponthoz. Este öt órakor a Galata hídnál volt a találkozó, ahol olyan olasz barátokkal is üdvözölhettük újra egymást, akiket több évre kitiltottak a mérkőzésekről Európában. Hat órakor megindult a mintegy egy órán keresztül tartó menet a stadionhoz. Mi természetesen a Viking buszon foglaltunk helyet. Óriási dugó volt a stadion környékén, de a rendőri felvezetésnek köszönhetően nem maradtunk le semmiről. A beléptetés nagyon lassan zajlott. Mindent megnéztek, zászlórudakat, aprópénzt, esernyőket elvettek. Ennek ellenére sikerült a fáklyákat becsempésznünk a lelátóra. Egész nap esett az eső, a mérkőzés közeledtével pedig egyre jobban alakultak át a vízcseppek hópelyhekké. Remek hangulatot varázsoltak a hazaiak a Türk Telekom Arénában, de azért nekünk sem volt miért szégyenkeznünk. A mérkőzés kezdetének közeledtével egyre jobban elkezdett szakadni a hó. Egy ideig tartotta magát a pálya, de egy negyedóra, húsz perc elteltével már inkább fehérebb, mint zöld volt a játéktér.

Az, hogy pályafűtés miért nem működött, milyen volt a takarítás stb… nem szeretnék foglalkozni. A mérkőzés lefújását követően közel egy órán át fagyoskodtunk a szektorban. A kiengedés előtt nem sokkal a rendőrök adtak be kekszet, vizet, kefirt, ezzel is kellemesebbé téve a várakozást. A szállodához a visszautazásunk óriási havazásban telt, a taxisok azt mondták, még soha nem láttak ilyet Isztambulban. A szobánkban már arról filozofáltunk, hogy lehet még haza sem fogunk tudni jutni. Szerda reggel a repülőtéren rengeteg Juventinóval, baráttal futottunk össze. A Juventus imádatán kívül még egy közös volt bennünk aznap: mindenkinek lógott az orra a csalódottságtól.  Ráadásul az óriási havazás miatt még a gépünk is több mint két óra késéssel tudott felszállni. Mire haza értünk, már elkezdődött a mérkőzés folytatása. Nem egyszerű megemészteni, várod, készülsz, kiutazol egy mérkőzésre és csak 31 percet látsz belőle. Ettől függetlenül szerintem egy percig sem bánta meg senki sem, hogy vállalkozott erre a kalandra.

Juventus, mindig melletted! Forza JCH, Forza Ungheria!

Kovács Tibor írása

További képek megtalálhatóak a Facebook közösségi portálon, vagy EZEN a linken keresztül!

KONTAKT: [juventusclubhungary@gmail.com]

Juventus Club Hungary beszámoló

dybalamask


(maximum 430 karakter)


egy + = 3

  1.  2013.12.21. 12:04

  2.  1,086

  3.  kampat

  4.  0 darab

dybalamask


dybalamask

Kényelmesen böngészheted oldalunkat bármilyen böngészőn, platformon és felbontáson!

© 2012-2017

created by

Vélac