A barátaid se maradjanak le róla

A bianconeri kicsit sem fekete-fehér történetében bizony van egy Bud Spencer-Terence hill filmbe illő jelenet is

A Juve-Inter már 1947-ben is Derby d’Italia. Senkit nem érdekel, hogy az olasz egység még nincs száz éves sem, senkit nem érdekel, hogy éppen most lett vége a második világháborúnak, az a nap, jelesül október 12-e, a derbi napja.

Milánóban járunk, a San Siro gyepén. Az Inter trikójával felszerelve ugrándozik a pályán egy friss, alig egy hónapja igazolt tehetség, aki alig múlt 22, de már most látszik mekkora tehetséggel és a játék felé irányuló alázattal van megáldva a srác. Az Empolitól érkezett. Nem játszik a profik közt régóta, de máris becenévvel rendelkezik, Veleno-nak, azaz méreg/mérgezőnek nevezik. Valódi nevén kevésbé volt ismeretes a szurkolók körében, Benito Lorenziről beszélünk.

Most, hogy már tisztában vagyunk a srác hátterével, megérthetjük miért nem tartott neki sokáig két gólt bepakolni a Juve kapujába, és ezzel együtt nagyon felhergelni mind a vendégszurkolókat, mind a bianconeri játékosait, mivel nem csak gólokat lőtt, de elő is adta magát rendesen, hogy megjegyezzék ki is ő. Ezt gesztusokban, és nem épp kedves beszólásokban vitte véghez a bianconeri két belsővédője felé. Ez arra volt elég, hogy rettenetesen felhúzza az egyikőjüket, nevezetesen Pietro Ravát. Ravának is volt beceneve, mégpedig a Tinte infuocate, vagyis Tüzes Tinta. Ennek a névnek két oka is volt, ebből az egyik az, hogy a feje álltól homlokig lett vörös, minden egyes alkalommal, amikor játszott. A másik pedig, hogy ha egyszer begurult, akkor nem csillapodott le egykönnyen, vagyis megragadt benne a düh, mint a tinta a bőrben. Azt nem tudni, hogy “Méreg” tudta-e kit provokál, de nem kellett hozzá sok, hogy “Tüzes Tinta” lezavarjon neki egy hatalmasat. A San Siróban. Kétgólos Inter vezetésnél. Hazai teltház előtt. Rava nem csinált többet, elégedetten nézte, hogy Lorenzi meglepetten fájlalja az arcát a hirtelen kapott tockostól. Viszont nem csak a lábai, a törzse is gyors volt, azonmód hanyatt is vágta magát, így a következő ütést már a közvetlen mögötte álló Inter középcsatár, Quaresima kapta telibe, aki szintén elesett a pofon következtében. Korukat megelőzve idézte kísértetiesen a Bud Spencer-Terence Hill filmeket ez a korántsem hétköznapi jelenet Milánóban. Nem kellett hozzá túl sok hogy a bunyó elfajuljon, de a résztvevőket gyorsan leállították, volt akinek az esze győzött (na persze az Inter játékosait sem kell félteni, Quaresima is osztotta az ütleget). A mérkőzés végül kevésbé ért kielégítő véget, 4-2 arányban az Inter tudott győzni