A barátaid se maradjanak le róla

Egy kicsivel kevesebb, mint egy hét van hátra az Atletico Madrid elleni visszavágóig, és ami a Juventus szurkolóinak szívét pedig kevés dolog hozza úgy izgalomba, mint az Öreg Hölgy középpályássora, amit időnként “rövidnek”, meg a “BL-hez gyenge színvonalú”-nak is becéznek. Van, aki még a top 10-be sem teszi a világon ezt a középpályát. Akad, aki csak pesszimista, más nem ért egyet Andrea Agnelli politikájával, és van aki csak dühös, hogy a csapat megint a kiesés szélén a Bajnokok Ligájából. Akárhogy is: Ha elbuksz egy kitűzött célt, vállalni kell a következményeket, ha összetörsz egy álmot, nehezebben hajtod rá a fejed ismét. És az utóbbi 23 év sikerei, öt finálé elvesztése igencsak frusztrálttá teszi az egyszeri juventinót.

Lehet mondani, hogy egy jó dolgot lehet még jobban csinálni (azaz minden fejleszthető), és ebből kiindulva azt is lehet, hogy az adott játékosokból sokkal többet ki lehet hozni (valaki azt mondta Pjanic?), azért nem kéne az egész csapatot egyetlen egy dolgon lovagolva leírni. De, ezeket a hangokat hallva azért felmerül a kérdés:

Tényleg ennyire rövid ez a sor? Vagy talán ennyire gyenge? Csak hullámvölgy?

A válaszhoz nézzük meg, hogy áll fel a többi egyenes kieséses szakaszba jutott csapat ezen a téren. (A listákon csak a középen, vagy szélen bevethető középpályások szerepelnek, a szélsők, illetve a támadóközéppályások kimaradtak!) A pirossal jelölt játékosok nem lépnek többet pályára a BL-ben a csillaggal jelöltek pedig nem az eredeti posztjuknak megfelelően, de játszottak már a kérdéses területen.

Eme adatok alapján a Juventus még jobban is áll, mint néhány riválisa.

Ebben a körben a Juventus mennyiségben biztos, de több esetben minőségben is bőven veri a Roma, a Dortmund és a Tottenham készletét. A rómaiak ráadásul hosszú ideig tartó sérülés miatt még a kapitányukról is le kellett mondjanak. A Dortmund elképesztő mennyiséget játszik a Bundesligában, keveset pihennek (Witsel mindössze 96 percet az egész szezon során). A komolyabb nevek a Tottenham oldalán állnak, ők viszont vajmi kevesen vannak, tehát az is csodának nevezhető, amit Pochettino az elmúlt három évben facsart ki belőlük.

Ha az ellenfeleinket nézzük, az Atleticónak sem áll olyan hú de jól a szénája. Négy, ezen a poszton bevethető játékosuk a szezon során már több, mint 2000 perccel játszott többet, mint Allegri négy alapembere ezeken a posztokon (Pjanic, Matuidi, Bentancur, Emre Can). Ez gyakorlatilag átlagosan több, mint öt meccsel jelent többet. Tehát a “rövid a kispad”, “sz×r igazolások”, mondatok inkább az olyan tweetekhez mehetnének, amiket a #paraticiout hashtaggel láttak el.

A Real Madrid talán az egyetlen, ami egy világklasszis triót tud felvonultatni, még akkor is, ha az eredmények nem igazán ezt tükrözik idén, világverő együttesük van a keret alapján. Isco remek játékos, de Solari palettáján nem szerepel. Ceballos, valamint Llorrente érdekes tehetségek, de tapasztalat híján igazolódni látszik a mondás: Gyerekekkel nem lehet BL-t nyerni!

Katalóniában Busquets és Rakitic mozdíthatatlanok, melléjük szegődik társnak hol Vidal, hol Arthur, valamint időnként, és főleg a babáknak való meccseken Alena. Árához képest viszonylag kevés érdeklődést váltott ki a nyár óta Arthur, nem is véletlenül, bárki aki ránéz megmondja: “Jó de nem eléggé”. Pláne nem, ha egy személyben kell pótólnod Xavit, és Iniestát is.

Pogbát leszámítva a Manchester United nevei igencsak zavarba hozhatják a bianconeri szurkolóit. A manchesteriek már augusztusban mondogatták: “Hát ez sem a mi évünk lesz a BL-ben”, vagy: “A középpálya hűen tükrözi az egész helyzetet”

A PSG talán még ennél is rosszabb helyzetben van. Rabiot a keretben sincs a szerződésével való botrányok miatt, Paredes éppen hogy csak beköltözött hogy besegíthessen, Tuchelnek pedig marad Dani Alves és Marquinhos a szélekre, hogy Verrattit valahogy használni lehessen középen.

A Liverpool játékosai közül pedig a kíváló eredmények ellenére is csak Naby Keitát lehetne egy napon említeni akármelyik Juventus játékossal legalábbis ezen a poszton, Klopp csapata nem is középen szokott nyerni.

A Bayern München kitűnő középpályacsapat lenne, ha Tolisso játszhatna,  James szerepelne Kovac terveiben, ja és Renato Sanchez végre kikelne a fenekére nőtt tojásból. Így viszont az marad, hogy a németek Kimmichet kénytelenek bent játszani, amin látszik, hogy valójában nekik rövid az a bizonyos pad.

Végül pedig a Manchester City. Talán a világ legjobb középpályáját mondhatják a magukénak, de mikor ránéz a keretre az ember, önkéntelenül is elmosolyodva kérdezi meg: “Okés, de akkor ki védekezik?”

Összegezve: A Juventus középpályája nem egyértelműen a legjobb Európában, de igencsak izmos jószág, mind kvalitásban, tapasztalatban, minőségben és mennyiségben tekintélyt parancsoló gárdáról van szó, minimum a legjobb négybe sorolható be. Négybe, ahányan az elődöntőkben fognak szerepelni, ahova még a kevésbé álmodozó szurkolók is követelik a csapatot. Fiúk, a lecke feladva!

https://www.juventibus.com/centrocampo-juventus-confronto-europa/