A barátaid se maradjanak le róla

A Juventus csatára úgy tűnik mintha kicsit letért volna arról az útról, hogy meghatározó játékos legyen, figyelembe véve az elmúlt időszakban nyújtott teljesítményét. Az argentin csillag játékosmúltja legfontosabb epizódjait idézte fel.


Az első labdaérintések – „Kissrác voltam, nem emlékszem jól, de talán 2-3 éves lehettem azon a képen a labdával, amit édesanyám mutatott. Játszottam a bátyáimmal, és 4-5 évesen beiratkoztam egy focisuliba, ahol velem egykorúakkal játszhattam. Emlékszem, hogy ott szereztem az első gólomat.”

Az első fontos gól – „11-12 éves lehettem, amikor a barátaimmal egy helyi csapat ellen játszottunk, és 4 gólt lőttem. A negyedik egyenlítő gól volt, szabadrúgásból lőttem a félpályáról. Kissrácok voltunk, nem voltunk magasak, az ellenfél kapusa pedig nem érte el a kapufát. A léc alá lőttem a labdát, és egyenlítettem.

Az első könnyek – „10 éves koromig mindig sírtam, amikor a barátokkal elvesztettünk egy meccset, de sosem a társaim előtt. Hazamentem, elmeséltem mindent a papámnak, és sírtam. Nem szerettem veszíteni, ahogy most sem, de a pályán sosem sírtam egy meccs miatt, és a TV előtt sem, kivéve ha a csapatom vagy a nemzetem csapata veszített. Akkor előfordult már, hogy sírtam.”

Először profiként – „Kissrácként sosem álmodtam volna ilyen karrierről, hogy profi futballista leszek. Kicsiként azért kergettem a labdát, mert ez volt a szenvedélyem, és szórakozásból játszottam. A barátaimmal Ronaldót és Ronaldinhót utánoztuk. Nem gondoltam volna akkor, hogyha ma rosszul játszom, nem szórakoztatom azokat, akiket szórakoztatni szeretnék.”

Az első meccs – „Sosem fogom elfelejteni a bemutatkozásomat. A Cordobával játszottunk a Huracan ellen. 2-0-ra győztünk, a családom és a barátaim is eljöttek megnézni. Azt hiszem eléggé izgultak értem. 17 éves voltam, és kicsit én is izgatott voltam. Nem volt könnyű, de a társaim és az edzők segítettek. Mindhárom csatár számára az volt a debütáló mérkőzés. Mintha egy pillanat alatt vége lett volna, az idő repül, ha az ember szórakozik.”

Az első fontos szerződés – „Különleges volt az a nap, amikor aláírtam a Juventushoz. Nyaraltam a bátyámmal és a barátaimmal. Miközben a tengerparton voltam, szóltak, hogy megérkezett a szerződés. Visszamentem a szállodába, aláírtam, majd mentem vissza napozni.”

A Juve szurkolóiról – „A Barcelona elleni dupla után emlékszem, hogy a szurkolók először skandálták a nevem. Azt mondtam magamnak, mennem kell tovább előre, kell hogy legyen erő folytatni, még többet adni, hogy kiérdemeljem a szeretetüket. Azt akarom, hogy lássák az erőfeszítést, amit azért teszek, hogy boldoggá tegyem őket. Sohasem hallottam még korábban, hogy a stadion az én nevemet skandálta volna. Én mindig a legjobbamat szeretném nyújtani, ha ez sikerül, elégedett vagyok. A legfontosabb azonban az, hogy a szurkolóinkért játsszunk.”

Először a válogatottban – „Azt mondták, hogy szeptemberben behívnak. A nevem mégsem volt a listán, ezért rosszul éreztem magam, viszont még fiatal voltam, csak 21 éves. Októberben újabb kerethirdetés volt, és akkor már beválogattak. Együtt utazhattam a válogatotthoz csapattársaimmal a Juventusból, majd az öltözőben találkozhattam az összes nagy sztárral. Mindezt olyan fiatalon, hihetetlen érzés volt!”

Fordította: Tóth Levente
juvenews.eu