A barátaid se maradjanak le róla

Mint ismert, a Juventus ultra csoportjainak 12 vezetőjét börtönbe csukták, eddig egyetlen egy embert engedtek ki. A Quelli di Via Filadelfia vezetője szívhez szóló üzenettel búcsúzik a Curva Sudtól. Örökre.


„Mély keserűség tölt el amiatt, hogy hiába próbáltuk összefogni a közösségünket a fekete-fehér színek érdekében, amelyet mindig is magamnak éreztem. Azon dolgoztam, hogy túllépve a csoportokon, egy egységes Kanyart alakítsunk ki, csökkentve az ellenségeskedést, és igyekezve megoldani a problémákat, mindenkit testvérként kezelve, de sosem gondoltam volna, hogy összetűzésbe kerülök a klubbal, miközben a közös érdekekről folyt a vita, amelynek alapját a racionalitás, a hűség és az igazságosság adta.

Azt hittem, hogy mindenki, mindennél jobban szereti a Juvét, mint ahogy én is. Igyekezetem ahhoz vezetett, hogy tönkre tette az életemet, a családomat, az anyagai helyzetemet és a munkámat is. Nem a bíróság aggaszt, tisztába vagyok az igazammal, és elébe állok minden vizsgálatnak bármiféle mocskolódás nélkül, de az a tűz, ami bennem égett, és amit a legjobban szerettem, kialudt. Örökre.

Marad a sok barát, akik hűségesen támogattak üzeneteikkel ezekben a napokban, megmutatva ezzel, hogy milyen tiszta lélekkel rendelkeznek. Mindannyiitoknak KÖSZÖNETET szeretnék mondani azért, amit értem és a családomért tettetek, és a továbbiakban is tenni fogtok. Soha senki, és semmi nem fogja feledtetni ezeket a cselekedeteket számomra. A történtek kimutatták sok hipokrita, gonosz és műember foga fehérjét. Sok emberrel sokat dolgoztam azon, hogy projekteket hajtsunk végre, kezdeményezéseket bonyolítsunk le, de ezek eltűntek, a semmibe.

A QUELLI DI VIA FILADELFIA csoport be lett mocskolva, pedig mindenki tudja, hogy mit jelképez, és főleg, hogy mit tett konkrétan. Nem keresek sajnálatot, nem szeretek dicsekedni, de amikor a szurkolásra gondolok, akkor magunk és a társaink jutnak eszembe, akik segítettek ebben.

Amikor haldokló gyerekekről beszéltek, segítségre szoruló fogyatékos srácokról, vagy a II. Világháborúban elhunyt zsidókról, nem tudok megfeledkezni arról, hogy mit tett értük a csoportunk eddig. Sok srácot láttam, akik feltűrték az ingjüket, és ténylegesen is segítettek, időt és pénzt szánva a jótékonykodásra. Csakis a fekete-fehér színekért. Minden jót, amit tettünk, eltűntetett a média vihara, csak azért, hogy többen olvassák őket, mikor botrány van, de nincs vége, a csoportunk a dicsőséges múlt alapjain folytatni fogja a tevékenységét, és segíteni fog a bajba jutottakon, amikor elül a vihar, építkezni fogunk a romokon, új horizontokat keresve.

Ne hagyjatok ott, ne hagyjatok itt minket.

Ölellek benneteket, büszkén, felemelt fejjel sétáljatok, nem kell megmagyarázzam, miért. A stadionbeli életem, nagy szomorúsággal szeptember 16 reggelén véget ért. 5 évig leszek távol a DASPO miatt, de az undorom örökre távol fog tartani a stadiontól. Ezek a nehéz napok még jobban közelebb hoztak engem hozzátok, barátaimhoz, és alig várom, hogy megölelhesselek titeket. Ha a távolság miatt ez nem is lehetséges, de tudjátok, hogy a szívemben hordozlak benneteket.”

Beppe Franzo

„U.i.: kérlek ne mocskolódjatok kitalált dolgokkal kapcsolatban, ne csak az én, de azok tisztelete miatt is, akik nehéz napokat élnek át, amíg várják a dolgok tisztázását.”

A fordításban való közreműködésért köszönet Mattia Casciónak.