A barátaid se maradjanak le róla

„Dybala a klub szimbóluma lehet az elkövetkezendő években.” – ezekkel a szavakkal indította útjára a 2018-as évet Giuseppe Marotta – az azóta az Interhez távozott ügyvezető igazgatónk – idén januárban.


A Palermo csiszolatlan gyémántját 2015-ben, egy akkor meglepően magas, 40 millió eurós összegért szerezte meg az Öreg hölgy, és annak ellenére, hogy időről-időre felröppennek a pletykák egy esetleges Madridba vagy Barcelonába való szerződéssel kapcsolatban, Paulo hamar otthonára lelt Torinóban. Tavaly nyáron felhúzhatta a korábban többek között Platini vagy Del Piero által viselt 10-es mezt, majd idén nyáron Ronaldo érkezése újfent jelentős ösztönző erőt jelentett számára. Még ha jelenleg döcögős is az összhang közöttük, elmondhatjuk, hogy mind küzdeni akarás, mind pedig edzésmunka tekintetében rendkívül pozitív hatással van a teljesítményére portugál csapattársa.

Az előző szezonban az ügynök- és szponzorváltás miatti feszültségek meglátszottak Dybala pályán mutatott teljesítményén és Allegrivel való viszonyán is, azonban ebben a szezonban La Joya ismét régi önmagát idézve, igazi harcosként küzd a pályán.

Honfitársával, Gonzalo Higuainnal ellentétben a tétmeccseken sem remeg meg a lába, sőt a teher sokszor inkább ösztönzően hat a teljesítményére. Fizikai adottságaiból származó hátrányait fürgeségével és kreativitásával kompenzálja, Pjanic-csal egyetemben pedig a világ legjobb szabadrúgáslövői közé sorolják.

Míg az előző szezonban csatárként 22 bajnoki góllal és 5 gólpasszal segítette csapatát a sorozatban 7-ik bajnoki címéhez, az idei évad sokkal nehezebben indult a kis argentin számára. A pocsék világbajnoki szereplést követően, a Serie A első fordulóiban rendre a cserepadon találta magát és hosszú hetekbe telt, mire szépen lassan formába lendült. Újabban a Mandzukic-Ronaldo alkotta csatársor mögött tűnik fel irányítóként, Allegri szóhasználatával élve „mindenes” szerepkörben.

A mai napig vita tárgyát képezi a szurkolók között, hogy milyen poszton képes a legjobb/leghasznosabb teljesítményre, csatárként, avagy a csatárok mögött játszva. Ronaldo érkezésével Allegri leginkább az utóbbi pozícióban számít rá, ami meg is látszik a góljainak számán – az eddigi 15 bajnoki meccsen mindössze két alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját, – a mezőnymunka tekintetében viszont sokszor elképesztő teljesítményt tesz le az asztalra.

Az őszi szezon talán legemlékezetesebb produkcióját a Young Boys elleni első meccsen könyvelhette el, amely során Ronaldo távollétében mesterhármast ért el, valamint emlékezetes meccse volt a Manchester United elleni mérkőzése is, ahol az Old Trafford gyepén az ő győztes találatával sikerült két vállra fektetni a Vörös Ördögöket.

A 25 éves támadó idén egy különösen nehéz mezőnyben szerepel a JCH Aranylabda szavazás versenyében, de a fent említett érvek tudatában, nem tekinthető esélytelennek.

November végén gólt szerzett az argentin válogatott mezében is, amellyel legyőzték Mexikó csapatát. A meccset követő nyilatkozatában egyértelművé tette, hogy meg sem fordul a fejében a Juventustól való távozás lehetősége és csakis a célokra összpontosít. Ez az a mentalitás, amit egy Juventinotól mindannyian várunk.

Szavazzatok hát Paulo-ra, hogy a tavalyi év után ismét az ő kezében landoljon a JCH trófeája!

Végezetül pedig jöjjön néhány szemet gyönyörködtető megmozdulás az idei szezonból…

Köszönjük a szavazatot!

Sinka Tamás írása