Hogyan mozdította ki Cristiano Ronaldo a Juventust saját transzfer komfortzónájából?
A klub, mely eddig kínosan ügyelt a megengedett pénzügyi paraméterek közötti lavírozásra, hírtelen áttörte a saját maga által állított üzleti kordont, hogy a Bajnokok Ligája győzelem érdekében megtegye azt a bizonyos következő lépést.
Furcsa, de egyben mégis tökéletes szimmetria uralta az olasz foci világát az elmúlt pár hétben, mely két nagyon fontos eseményben csúcsosodott ki. A Juventus hivatalosan is bejelentette Cristiano Ronaldo érkezését a csapathoz július 16-án, kedden. Ezzel szinte egy időben, a Chelsea Futball Club Antonio Conte menesztését közölte a sajtóval. Négy évvel ezelőtt, az edző emlékezetes távozása sokkolta a Bianconeri rajongóit. Conte kifejtette azon véleményét, hogy a klub az európai sikerektől túl messze áll, hiszen „nem ehetsz egy 100 eurós étteremben, ha mindössze 10 euró van a zsebedben.”
A Juventustól való távozása előtti nyarak valóban nem a sztárok érkezésétől voltak hangosak, hiszen a vezetőség olyan minőségi játékosokról maradt le, mint Sergio Aguero, vagy Robin van Persie. Ami már valóban okot adhatott a kétségbe esésre, az a tény volt, hogy még Antonio Di Natale is elutasította a csapatba való igazolás lehetőségét. A részvényesek 2014-es ülésén a klub többségi tulajdonosa, és elnöke Andrea Agnelli kudarcot vallott azon küldetésében, hogy egy nagy nevet igazoljon, ugyanakkor kijelentette, hogy „legyünk türelmesek, és 4-5 éven belül Cristiano Ronaldo kaliberű játékosokat igazolhatunk.”
Ennek pedig most jött el az ideje. 2018. július 16.-ka hivatalosan is „#CR7Day” néven került be a futball naptárba, de legalábbis a torinóiak tudatába. A portugál megasztár ugyanis aláírta négy évre szóló szerződését a Juventusnál. Az orvosi vizsgálatok teljesítését követően körbevezették az új edzőközpont területén, bemutatkozott pár éppen edzésen lévő csapattársának, lekezelt az ifi játékosokkal és váltott pár szót új edzőjével.
A Real Madridnak fizetett 112 millió eurós vételár új klubrekord, ráadásul ilyen korban lévő játékosért (33 éves Ronaldo) az eddigi legnagyobb összeg, amit áldoztak, 17 millió font volt. Ezt a Manchester City utalta el a Barcelonának Claudio Bravo megvételekor. Ezzel egy merőben eltérő karakterét mutatta meg az Öreg Hölgy, aki korábban sosem fizetett hatalmas összegeket már kiforrott sztárokért (hacsak Gonzalo Higuain 90 millió eurós átigazolási bombája nem sorolható ebbe a kategóriába).
Azok a szupersztárok, akik korábban fekete-fehérben rúgták a bőrt, korán sem voltak még a világ legjobbjai, amikor a klub bizalmat fektetett beléjük. Michel Platini, vagy Zinedine Zidane is a csapatnál töltött évek során váltak tényezővé, nem pedig odaigazolásuk előtt. Az 1998-as világbajnokság hőse, 1996-ban egy bagatelnek mondható 3 millió fontos összegért került a Juventus birtokába. Ugyanabban az évben a Newcastle United majd 20 millió fontért vette meg Alan Shearert. Már ez is a fent említett tényeket igazolja.
A fülig érő, jellegzetes Allegri-mosoly, amikor kezet rázott Ronaldóval, több évnyi türelem gyümölcse. Elődjétől eltérően, sosem hibáztathatta klubját, hogy nem fektettek eleget játékosokba a Bajnokok Ligája győzelem érdekében. A Juve 10 legdrágább igazolásából 7 jelenleg is a csapatban játszik, míg 3 – Gianlugi Buffon, Lilian Thuram és Pavel Nedved – egyaránt 2001-ben érkezett (a Zidane eladásából származó profitból).
Azonban nem is annyira az átigazolási díj, mint inkább Ronaldo óriási fizetése az, ami leginkább szemet szúrhat a rajongóknak, akik nem ehhez szoktak. A jelenlegi érában, a klub sportigazgatója, Beppe Marotta szigorú pénzügyi paraméterek között és azokat betartva dolgozott. Arturo Vidal, Kingsley Coman és Paul Pogba távozását is nagyban befolyásolták ezek a fizetési paraméterek.
Tavaly, a teljes 25 fős keret fizetését megoldották 150.6 millió euróból, legalábbis, ha hinni lehet a Calcio Finanza adatainak. A top keresők Paulo Dybala és Gonzalo Higuain voltak, a maguk 7-7.5 millió eurós adózást követő keresetükkel. Ronaldo viszont 4 szezon alatt, évente 30 millió euróval gazdagodik majd a klub által. Nincs mit tagadni, ez egy megdöbbentő pénzügyi kinyilatkoztatás. Olyan, amely csak egy rendkívüli, részvényeseknek tartott meetinget követően jöhetett létre, melyen a két vezető sportigazgató, Beppe Marotta, Fabio Paratici és az elnök maga, Andrea Agnelli mutatta be a pro, és amelyen egyetlen egy tag sem képviselte a contra oldalt.
Maga Ronaldo nem győzte kihangsúlyozni a sajtótájékoztatón, hogy mennyire keményen fog küzdeni annak érdekében, hogy bebizonyítsa, továbbra is egy rendkívül szűk elit tagja. Ezzel is alátámasztva véleményét, miszerint szó sincs visszalépésről karrierjében.
„Nem vagyok szomorú, amiért elhagytam a Real Madridot. Óriási klubhoz igazoltam, és minden tisztelettel beszélek róluk, de a játékosok karrierjük ezen szakaszában leginkább Qatarba és Kínába igazolnak” – fogalmazott Ronaldo. „Én más vagyok, mint a többiek, akik azt hiszik, ennyi idősen már levezetni kell nagy pénzért. Be szeretném bizonyítani, hogy én nem vagyok ilyen, nem hasonlítok rájuk. Nagyszerűen és bombaformában érzem magam, és hatalmas kihívás előtt állok. Nem egyszerű bajnokságba érkeztem, de készen fogok rá állni.”
Hogy Ronaldo nem olyan, mint a többiek, annak bizonyítását a pályán kívül már meg is kezdte. Múlt héten látott napvilágot a hír, miszerint a Juventus részvényeinek bejegyzett értéke 34.8 %-os emelkedést produkált 8 nap alatt. Mindezt csak a híreknek köszönhetően, miszerint az ötszörös aranylabdás a csapathoz igazol. A játékos leigazolásának bejelentését követő 24 órában összesen 520.000 Ronaldo mezt adtak el az Adidas és a klub üzleteiben, valamint a webshopon keresztül, mely nem is bírta a megterhelést és egy rövididőre összeomlott. Összehasonlításképpen, Neymar Barcelonától Párizsba történő igazolásakor ez a szám 10.000 volt, míg a 2016-17-es szezonban egy egész év kellett ahhoz, hogy 850.000 mezt adjon el a klub. Látszik tehát, miért is hisz a Juventus abban, hogy ez a hatalmas befektetés busásan megtérül a jövőben.
Az ügyletnek van még egy kiemelkedő faktora, ez pedig a rivaldafény. Aki követi a futball-világ történéseit, nyilván emlékszik a most véget ért világbajnokság talán legemlékezetesebb momentumára. Ronaldo, feltűrt nadrágszárakkal áll a labda mögött, várva a sípszót, hogy elengedhesse jobbját és egy hihetetlen szabadrúgásgóllal tegye teljessé a spanyolok elleni teljesítményét. A Juventus ezt a hullámot meg kívánja lovagolni. Leigazolt egy világsztár játékost, aki egyben celeb, globális ikon és sikeres üzletember. Ez a lépés már most hozott 1.4 millió Instagram, 500.000 Facebook, és 1.1 millió Twitter követőt a klub konyhájára. Mindezt egyetlen hétvége alatt!
Ez nem csak attrakció, mely Ronaldóval amúgy is együtt jár. Ez egyben egy olyan ösvény felfedezése, mely az elkövetkezendő 12 hónapban a Juventust a Deloitte-listán (futball-klubok gazdagsági ranglistája) rakétaszerűen lövi olyan magaslatokba, melyről eddig nem is álmodhatott, lévén olasz klubról van szó. Egyedüli talján csapatként, az idén áprilisban bemutatott listán a Juventus a 10. helyet foglalta el 405.7 millió eurós bevétellel. Nagyon nehéz lett volna elképzelni, hogy sikerül gyorsan megelőzni olyan klubokat, mint a Liverpool (424.2 millió euró) és a Chelsea (428 millió euró), melyek közvetlenül a Juve előtt álltak ekkor.
A helyzet azonban nagyot változott. Még az Arsenal (487.6 millió euró) is lőtávolságba kerülhet a Juventus számára, főleg ha sikerül végre egy 22 éves Bajnokok Ligája böjtöt győzelemre váltani. Ronaldo az elmúlt öt évben négyszer emelhette magasba minden futballista legnagyobb vágyát, a BL trófeát. Tavalyelőtt a döntőben, míg tavaly a nyolcad döntőben éppen immár jelenlegi klubja álmainak vetett véget. Most viszont pont ő segítheti a Juventust az utolsó, talán legnehezebb lépés megtételében.
„Tisztában vagyok azzal, hogy nem lesz könnyű. Nyugodtnak kell maradnunk, higgadtan kezelni minden szituációt és fókuszáltnak kell maradnunk a legvégsőkig, hiszen a Bajnokok Ligáját megnyerni közel sem egyszerű feladat. Természetesen jelenleg minden vágyam az, hogy segítsek a Juventusnak ebben a küldetésében. Az elmúlt pár évben többször is csak egyetlen lépésre voltak a győzelemtől, de végül nem sikerült nyerniük. Még ha be is jutsz a döntőbe, az nem törvényszerű, hogy nyerni fogsz. Mindazonáltal remélem, hogy én hozom meg azt a szerencsefaktort, ami a végső sikerhez vezet. Nem vakációra érkeztem Torinóba, hanem hogy történelmet írjak a Juventus csapatával.”
Egy valami bizonyos. A portugálnak bőven van tapasztalata abban, hogyan írjon történelmet, míg a Juventus hatalmas bizalmat és tőkét fektetett ebbe a tapasztalatba, és minden fekete-fehér szimpatizáns hőn áhított vágya, hogy mindez kifizetődjön.
Adam Digby írása nyomán Németvári László fordítása
