Tegnap éjszaka a futball megváltozott. Eddig egy klub úgy kvalifikálhatta magát egy sorozatba, hogy amögött komoly munka, döntések sorozata, vér és verejték volt. Jelenleg pedig az, hogy kinek mennyi szurkolója, és kinek mennyi pénze van.
Ha a csapat indulhat is az olasz bajnokságban, a Juventus vagy a milánói klubok nem élnek majd a BL indulás jogával, és a 4.helyezett fog közvetlenül bejutni az európai futball legrangosabb kupasorozatába? Nonszensz.
A Bajnokok Ligájának az volt a pikantériája, hogy alkalomadtán hónapokat is kellett várni egy nagy összecsapásra, és olyan mérkőzések is létrejöhettek, amikre alapesetben nem lett volna lehetőség. Egy fagyos moszkvai összecsapás, 90 perc a török bajnok pokoli otthonában, vagy egy izgalmas találkozó Budapesten. Új városok, új helyszínek, új stadionok. Bár sokak számára csábító lehet a közhelyes „így legalább minden héten rangadó lesz” szlogen, mi a valóság? Nem lesz unalmas három szezon után nézni a századik Tottenham vagy netán Arsenal elleni összecsapást, akiknek az eredményeik alapján egyébként semmilyen létjogosultságuk nem lenne részt venni a Szuperligában? A klubok listája bár jó, nem teljes: többek között a PSG és a Bayern nélkül ez csak egy elit gittegylet.
Ha pedig az olasz bajnokságban sem vehet részt a csapat, végképp véget érne az, amiért szeretjük ezt a sportot. A Juventus olasz klub, a Chelsea angol, a Real Madrid spanyol – nem pedig az Európai Szuperliga egyik csapata. Nem tudunk elképelni egy szezont városi derby, egy Fiorentina, vagy egy Napoli elleni összecsapás nélkül. Ezeknek a bajnoki mérkőzéseknek mind megvolt a maga varázsa, de még az éppen feljutó, a Serie A-ban eddig sosem szerepelt, kis dél-olaszországi csapat elleni megméretettésnek is. Ez minden alapja, egy olyan kvalitáson alapuló rendszer, amin nem szabad változtatni. Az is egy remek kérdés, hogy miként befolyásolhatja a szurkolók elkötelezettségét, ha csapatuk nem nyer éveken keresztül semmit. A bajnokság és a kupa nélkül ugyanis csak ebben a sorozatban tudnának trófeát nyerni, és ezt pedig évente egy klub zsebelheti be.
Andrea Agnelli ténykedése eléggé félelmetes. Ismerjük, hogyan dolgozik: puszta féltékenységből elűzte Del Pierót, olyan bánásmódban részesítette a legendáinkat, amely korábban nem fordulhatott volna elő. Aztán jött a címer lecserélése logóra, a zebracsíkos mez megalázása, az ultrák ellehetetlenítése. A Bianconeri a kínai és amerikai piac fordult, de nem ők fogják átsegíteni a csapatot a nehéz pillanatokon a Real Madrid ellen emberhátrányban, 3-2-nél, a 89. percben. A Juventus jelenleg egy test lélek nélkül, az Öreg Hölgy mindent feláldozott a sikerek érdekében az elmúlt években, pedig nem egy meg két példa van arra, hogy nem kell szembeköpni a saját szurkolóinkat az eredményesség oltárán.
Del Piero a hírekből tudta meg, hogy mennie kell Torinóból
A Juventus elnöke 10 év alatt gyakorlatilag gátlástalanul átgázolt a futballon, de hamarosan megfogja látni, hogy ezt így nem lehet megtenni. Gyakorlatilag rendkívül közel kerül a tűzhöz az ECA vezetőjeként, a családja üzleti kapcsolatait kihasználva (jó példa erre a JP Morgan 6 milliárd dolláros szerepvállalása), Florentino Pérezzel az oldalán pedig már egyenes út vezetett az Európai Szuperligához.
„Nem tudtuk, hogy kígyót melengetünk a keblünkön. A lehető leghamarabb felfüggesztjük ezt a 12 csapatot. Még soha senki nem hazudott annyit nekem, mint Agnelli, szombaton beszéltem vele, és azt mondta, hogy mindenezek csak pletykák, és kikapcsolta a telefonját. Ő az egyik, hanem a legnagyobb csalódás!“
Mondta mindezt az UEFA elnöke a saját gyermeke keresztapjáról. Agnelli mindig, mindent megakar változtatni – és ennek isszuk meg most a levét.
Ez a döntés semmi másról nem szól, mint a pénzről. A mérhetetlen kapzsiság a futball teljes szétverését eredményezte, kis túlzással huszadrangú dologgá vált 2021-re számukra, hogy a pályán mi történik. Ez a szemlélet olyan, mint az Arsenal amerikai tulajdonosáé, akinek éveken keresztül csak a BL indulás elérése volt a fontos, majd az óriási bevételeket rögtön menekítette is át a különböző amerikai cégeibe.
Ha a szóban forgó 12 klub ennyire elégedetlen volt a kapott juttatásokkal, miért nem fogtak össze, és emeltek szót ez ellen, akár drasztikus lépéseket is kilátásba helyezve? Vagy az üzleti kapcsolataikat, amik látjuk, hogy megvannak, miért nem használták fel arra, hogy jobb szerződésekkel segítsék a megfelelő szervezeteket? Netán nem az lehet a háttérben, hogy ezek a klubok olyan mértékű adósságokat halmoztak fel a rossz klubvezetés következtében, hogy egyszerűen nem volt más választásuk a csőd elkerülése érdekében, csak ez a sorozat létrehozása? Elég csak a Barcelona adósságállományára gondolni.
Az FC Barcelona 1.2 milliárd euró adósságot halmozott fel
Félreértés ne essék: az UEFA és a FIFA sem szent, mindkettő egy velejéig romlott, korrupt szervezet. Azonban hisszük, hogy megfelelő kommunikációval lehetett volna egy kompromisszumos megoldást találni, mert ez a helyzet áthidalhatatlan problémákat szülhet.
Jó példa erre az elég drasztikusnak tűnő korlátozás ezen csapatok válogatott játékosait illetően, miszerint az Európa Bajnokságon és a Világbajnokságon sem szerepelhet a 12 klub futballistája. Cristiano Ronaldo, akinek oly fontos a hazája, dönthet, hogy eligazol Torinóból egy másik klubba, vagy nem szerepel élete talán utolsó kontinensviadalán? Esetleg, hogy egy rendkívül tehetséges futballista inkább játszik majd a Bayern Münchenben vagy a Lazióban, hogy ezáltal a válogatottban is pályára léphessen?
Badarság lenne azt gondolni, hogy ez a 12 klub van egyértelműen nyert helyzetben. A további retorziókról nem is beszélve: ha átigazolási tiltás lesz a szervezetek között, ezen klubok a jövőben hogy fogják fenntartani a minőséget? Csupán azzal, hogy egymás játékosait adják-veszik?
Rengeteg a kérdés, kevés a válasz. Óriási pereskedések várhatóak a nyár folyamán, az UEFA már jelezte, hogy 500 milliárd euróra perli a résztvevő klubokat. Végtelenül csalódottak vagyunk a kialakult szituáció miatt, ma mindenki vesztett, de legfőképp mi, szurkolók.
Kamanczi Patrik írása
