A barátaid se maradjanak le róla

„Annyi a világ, amennyit beletöltesz…” A JCH is annyi, amennyit kiélvezel belőle.


Fantasztikus, és eseménydús egy heten vagyunk túl. Előző héten pénteken remek meccsnézésünk volt a Moha Caféban, klasszikus régi JCH-s arcokkal, és Londonban a Famous Three Kingsben is, ahol a „Ti seguirò ovunque giocherai: 35 anni in viaggio con la Juventus” („Követlek bárhol is játszol: 35 év utazásai a Juventussal”) c. könyv szerzőjével, Leonardo Tancinival vettünk részt egy könyvbemutatón.

Szombaton korán indult a nap, hiszen képviselőink már reggel Notthingam felé vették az irányt vonattal Londonból. Az utazás remek hangulatban telt, a Londra Bianconerával, és a már említett könyv írójával, Leonardóval, londoni cimboráink nagyra értékelték a „magyar reggelit” egy kis spontán pálinka-kóstolóval. Robin Hood városában a Notts County vendégeit fogadó Andy már a pályaudvaron várt minket, és egy gyors városnézés után, a törzshelyükre igyekeztünk, ahol szinte hihetetlenül barátságos fogadtatásban volt részünk. Nagyra értékelték, hogy Juventus szurkolóként megtiszteljük őket a jelenlétünkkel, és ezt végig is éreztették velünk: baráti kézfogások, interjú a helyi BBC-nek, a fotósok szinte folyamatosan minket pásztáztak, és a kamera is rengetegszer minket mutatott. De még az olyan apró dolgok kapcsán is megnyilvánult ez a barátságos mentalítás, mint amikor nem tudtunk dönteni a jobbnál jobb helyi sörök közül, mindegyikből kaptunk egy kupicányi kostolót. 😅  A mérkőzés remek hangulatban telt, az angol színházhoz eltérő módon pazar szurkolással, és győzelemmel, ugyanis a kiesés ellen küzdő Notts hatalmas meglepetésre 1-0-ra felül tudott kerekedni a bajnoki címért versengő Mansfield Townon. Notthinghami utolsó óráinkban még felkerestük Anglia legidősebb bárját, a több mint 800 éves múltra visszatekintő Ye Olde Trip To Jerusalem-et, ahol szintén családias hangulatban telt az este, de legközelebb ne merjünk ilyen korán hazamenni, mert vendégek vagyunk egy vacsorára hozzájuk… egyedül a plafonról lelogó galleon letakarítása maradt legközelebbre, de talán jobb is, hogy nem kértünk egy rongyot, mert az utolsó három ember, aki azt portalanította, váratlan haláleset érte 12 hónapon belül.

Aki egyébként nem tudná, a Juventus és a Notts County szurkolói baráti viszonyban állnak egymással, de fontos megemlíteni, hogy ez nem ultrák-közti barátság. A kapcsolatot a Bianconeri stadionavatója hozta felszínre, a két klub kapcsolata pedig oda vezethető vissza, hogy a Juventus zebracsíkos meze gyakorlatilag a Nottsnak köszönhető.

Kedd reggel újra úton voltunk, első körben Bécsbe, ahonnan célba vettük Madridot, és délutánra meg is érkeztünk a spanyol fővárosba. A hotel elfoglalása után a jegyátvétel következett egy tartalmas séta után, majd az este folyamán szabadprogram várt mindenkire, voltak, akik néhány tál paella elfogyasztása után álomra hajtották a fejüket, míg voltak akik a keddi BL meccseket tekintették meg jó barátunk, a különböző közösségi portálokon másfél millió (!) követővel rendelkező Around Turin tulajdonosa, Maurizio vezetésével.

A meccsnapon az ébredést követően egy jó reggelivel kezdtük a napot, a szállásunkhoz közeli étteremben remek spanyol sonkákat ízlelhettünk meg. Majd felkerestük Madrid egyik legjobb vendéglátóhelyét, egy klasszikus rooftop bárt, amit kedden Maurizio mutatott meg nekünk, és ahonnan beláthattuk az egész várost, és bár a sör és a rum nem volt éppen olcsó ár-fekvésben, a kilátás és a közeg egészen magával ragadó látványt nyújtott.

És nem mehetünk el amellett, amit ez az egész közösség ad a számunkra. Volt egy srác Amerikából, a másik Indiából, a harmadik Skóciából, egy újabb úriember Venezuelából, egy csodaszép hölgy Arubából, és rengetegen szerte Európából, és Olaszországból…különös élménnyel találhatja szembe magát az, aki kicsit is nyitott a világra, és belekóstol az idegenbeli túrák varázsába. Nem véletlenül használjuk mostanában annyiszor az #awaydaysbestdays feliratot/hashtaget, mert aki képes túllátni Torinón, egészen intenzív élményekkel gazdagodhat.

Miután interjút adtunk a Tuttosportnak, elutaztunk a találkozási pontra, ahol szintén rengeteg régi-új ismerős arc fogadott minket. Lengyel barátaink testvéreink megjelenése igazán üdvözítő volt, lehet, hogy nem látjuk egymást egy ideig, de mikor találkozunk, olyan, mintha tegnap szurkoltunk volna utoljára együtt: Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, avagy Lengyel-magyar két jó barát, Együtt harcol s issza borát. De sikerült megismerkednünk az új madridi Juventus szurkolói klub vezetőjével, Jóval is, nem beszélve a máltaiak presidentjéről, Jeanról. Kapcsolatépítés szempontjából sem utolsó tehát egy ilyen idegenbeli túra, rengeteg hasznos információval gazdagodtunk.

A vonulás, és a szurkolás a stadionig jól sikerült, a mérkőzés már kevésbé. Mindenesetre le a kalappal a madridiakkal előtt, ritkán érzi azt az ember a lelátón, hogy ha mindent beleadtunk volna, akkor sem tudtuk volna felvenni velük a versenyt – és a Wanda Metropolitanóban ráadásul senki sem szurkolt a Juventus szurkolói közül, tiltakozva ezzel az idegenbeli jegyárak miatt. Ezzel mi nem igazán tudtunk egyet érteni, számunkra a horrorisztikus hazai jegyárak sokkal zavaróbbak.

Másnap még volt lehetőségünk egy újabb városnézésre, alkalom-adtán stadion túrákkal színesítve, majd péntek hajnal 2-re sikerült Budapestre érnünk. Összeségében szenzációs egy hét van mögöttünk, lenyűgöző élményekkel.

La trasferta più bella è sempre la prossima – avagy a legszebb túra mindig a következő!

Nem érdemes kimaradni ebből, ahogy mi nyomjuk a gázt, úgy senki más nem tudja!

Legyél klubtagunk 2019-ben is, és szerezz ehhez hasonló élményeket: [LINK]

Kamanczi Patrik írása