Történelem: Világkupa

Világkupa történelem

A Világkupa, vagy ahogy még régen volt ismert, az “Európa-Dél-Amerika Kupa”, amelyet 1960 és 2004 között évente rendeztek meg a legfőbb Európa Kupa (jelenleg Bajnokok Ligája) és a dél-amerikai Libertadores Kupa győztesének részvételével.

Világkupa 1985

A Juventus volt Európa bajnoka 1985-ben, miután a Heysel-tragédia után legyőzték a Liverpool csapatát a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjében Brüsszelben. Ezek után nyílt lehetőség, hogy megmérkőzzön a Libertadores Kupa-győztes Argentinos Juniorsszal (Diego Maradona anyaegyesületével) a Világkupáért. Nagyszerű közönség, zászlók tömkelege (melyek többsége fehér-fekete volt), és szurkolók, akik úgy tekintettek a mérkőzésre, mint egy koncertre, így ünnepelték a zongoristát, viszont csöndben ültek, nehogy megzavarják a szélső előadását. Ez a mennyország földi megvalósulása volt!

A több mint egy évtizedig Giovanni Trapattoni által irányított Juventus úgy készült erre a megmérettetésre, mint ahogy még soha előtte. Sokat kellett várni a meccsre. A Juventus “emberei” három különböző, de mégis ugyanolyan módon élték meg a mérkőzést. A szenvedésük ugyanolyan volt, mindössze a mérkőzés megtekintésének technikai feltételei különböztek. Néhány ezren Tokióban, a helyszínen szurkolták végig az összecsapást. Mások, főként a Lombardiában élők, egy privát Berlusconi hálózaton keresztül követték a mérkőzést az éjszaka folyamán egy olyan kivételes kommentátor előadásában, mint Roberto Bettega. Megint mások pedig telefonos kapcsolatban álltak a lombardiai rokonokkal, hogy megtudják, hogyan alakul a meccs, vagy egyszerűen lefeküdték, és beállították az ébresztőórájukat reggel 6-ra (vasárnap volt már ekkor Olaszországban), hogy hallhassák az első rádióadásokat. Valójában nem volt élő rádióadás a mérkőzésről. Mindenki számára elérhető volt viszont a televíziós felvétel a mérkőzést követő napon. Végül a mérkőzés, egy pokoli küzdelem megérkezett, de egyik csapat sem engedett a másiknak.

Az Argentinos technikai fölényben, szenvedéllyel és szervezetten játszott. Pontosak voltak a védekezésben és nagyon agresszívak a szereléseknél. Ugyanakkor a Juve nem volt technikailag lemaradva az ellenfelétől: olyan játékosokkal, mint Platini, Laudrup vagy Scirea, semmi félnivalójuk nem volt. A mérkőzés érzelmekben és fordulatokban gazdag volt. A meccs során kétszer is hátrányba került a Bianconeri. Előbb egy Platini-büntetővel egyenlített ki a Juventus, majd Laudrup mágiájára volt szükség, ezzel ismét nagy esélye volt a torinói csapatnak a kupa megnyerésére. Ugyanakkor még 1-1-es állásnál a játékvezető érvénytelenítette Platini élete egyik legszebb találatát: Michel mellel vette át a labdát, aztán jobbal átemelte ellenfele fölött, és ballal kapásból, eldőlve lőtt a hosszú felső sarokba. Máig érthetetlen, hogy miért nem adták meg a gólt. Platini tiltakozása a gól érvénytelenítése ellen – akárcsak a játéka – elegáns volt: oldalára lefeküdt a pályára, kezét a fejével megtámasztva. Ez a kép bejárta az egész világot.

Ezt követően a Juventus rohamozott, azonban az argentinok szereztek ismét vezetést, viszont Laudrup gólja megmentette a Juventust attól, hogy üres kézzel távozzon Tokióból. A góljával hosszabbításra került sor, ahol semmi érdemleges nem történt, így jöhettek a büntetők. A büntetőpárbajban remekelt a kapus, Tacconi, így az utolsó sorozatban Platini 11-esével a győzelmet is megszerezte a Juventus, amely ezzel a kupagyőzelemmel elmondhatta magáról, hogy az összes nagy kupát megnyerte!

Pályára lépő játékosok: Tacconi, Favero, Cabrini, Brio, Bonini, Scirea, Pioli, Mauro, Briaschi, Manfredonia, Serena, Platini, Laudrup

Világkupa 1996

1996. november 26, Tokió. A Juventus, mely a második Bajnokok Ligája trófeáját nyerte meg az Ajax elleni római fináléban (büntetők után), a River Plate ellen küzdött meg a második Világkupa-győzelemért. Ez a Juventus a nemzetközi klubvilágranglista élén állt. A Bajnokok Ligája-győzelem után Marcello Lippi csapata még tovább erősödött, ugyanis a csapatban folytatta Zinedine Zidane, Alen Boksic, Attilio Lombardo és a fiatal Christian Vieri.

A Világkupa előtti út, mind a bajnokságban, mind az új Bajnokok Ligájában, csak újabb jelét adta a csapat erejének. Többek között, a Juventus, mielőtt Tokióba érkezett volna, Manchesterben adott leckét (első alkalommal) a Unitednek, amelyet egy Alex Del Piero-góllal győzött le.

De vissza a River Plate elleni mérkőzéshez. Lippi a Peruzzi, Ferrara, Torricelli, Montero, Porrini, Di Livio, Deschamps, Jugovic, Zidane, Boksic, Del Piero kezdőcsapatot küldte pályára. Az argentín ellenfélnél olyan játékosok szerepeltek, mint Francescoli, Ortega Ayala, vagy éppen Salas. A meccset a brazil De Freitas vezette.

A meccs kezdete és első félideje nehéz volt a Bianconeri számára, ugyanis a dél-amerikai ellenfél mind technikailag, mind taktikailag kemény feladat elé állította a torinói csapatot. Azonban a második félidőre fordult a kocka, és a Juventus lassan, de átvette a mérkőzés irányítását, és végül egy nagyszerű Del Piero-góllal sikerült megnyerni a második Világkupát, 11 évvel az első után. A mérkőzés végén a fáradt Zidane helyére Tacchinardi érkezett.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük