Ki áll az ikonikus fekete-fehér színek mögött?

Notthingham és az olasz labdarúgás közötti kapcsolatok jól ismertek: Herbert Kilpin, aki a Mansfield Roadon látta meg a napvilágot az AC Milan egyik alapító atyja, a Juventus híres fekete-fehér csíkjai pedig a Notts Countyhoz kötődnek. Míg a Rossoneri alapítása kapcsán viszonylag közismertek a részletek, addig utóbbit némileg homály és dezinformáció fedi, de Roger Stirland és Luca Formara kutatómunkájának köszönhetően most nagyobb betekintést nyerhetünk a Notts és a La Vecchia Signora közti kapcsolatokba – kiemelve az angol üzletember, Tom Gordon Savage szerepét a történetben.

Az eredettörténetek fontosak. Tudni akarjuk, hogy honnan származnak a dolgok, mikor és miért alakultak, és ami a legfontosabb: hogyan. A futballban sincs ez másképp. A siker mulandó, hiszen minden új szezon feledésbe meríti az előző idény dicsőségeit, de a történések, az emberek, és a trófeák kiállják az idő próbáját és segítenek kialakítani egy klubnak és a szurkolóinak az identitását. Nézzük csak meg, mekkora csalódottságot okozott a Szarkák szurkolói között, hogy a Notts County a 2019-es kiesését követően elvesztette a „világ legrégebbi profi futballklubja” státuszát, vagy hogy a Notthingham Forrest két európai kupagyőzelme mennyire meghatározza a klub DNS-ét a mai napig. A futballban a múlt gyakran ugyanolyan fontos, mint a jelen.

A Notts County és a Juventus közötti kapcsolat évek óta ismert. A két klub közti történelmi kötelék olyan erős, hogy alig több mint 10 évvel ezelőtt a Szarkák meghívást kaptak Torinóba, hogy a vadonatúj Allianz Stadiumban játsszák a nyitómérkőzést a Bianconeri ellen. A Roger Stirland és Luca Formara által végzett legújabb kutatás azonban sokkal több részletet, valamint néhány korrekciót is tartalmaz a Juventus ikonikus fekete-fehér csíkos szerelésének jól ismert eredettörténetében.

A Bianconerit 1897. november 1-jén alapította a torinói Massimo D’Azeglio Líceum (gimnázium) diákjainak egy csoportja, Eugenio és Enrico Canfari testvérek vezetésével, majd két évvel később, 1899 tavaszán vették fel a ma is ismert Juventus (fiatal srácok) elnevezést. Mivel a Canfari fivéreknek nem volt elég pénzük, megkérték édesanyjukat, hogy rózsaszín és fehér anyagból készítsen nekik egy garnitúrát, amit a klub mind az atlétikai sportokhoz, mind a labdarúgáshoz használatba vehet.

A 19. század végén az olasz labdarúgás ég és föld volt ahhoz képest, amit ma látni vélhetünk. Gyakorlatilag alig voltak szabályok, egy-egy mérkőzés órákig is eltarthatott, és olyan szintű volt a durvaság, hogy talán még a kőkemény Giorgio Chiellini is felhúzta volna erre a szemöldökét. Egyszerűen fogalmazva, bármennyire is szép gesztus volt Canfari asszony újrahasznosított szerelése, ezek egyszerűen nem voltak alkalmasak arra, hogy ellenálljanak egy átlagos meccs keménységének.

Itt lépett be a képbe Tom Gordon Savage, egy nottinghami – egyébként csipkekereskedéssel foglalkozó – üzletember, aki Torinóban él és dolgozik feleségével, Sarahval és két fiúkkal. Savage – akit korábban tévesen „John” Savage-nek hívtak – 1890 óta Olaszországban élt, és 1900 végén, 33 évesen csatlakozott a Juventushoz, miután korábban Herbert Kilpin mellett az Internazionale Club Torinóban futballozott. Bár különböző társadalmi osztályokból származtak, Savage és Kilpin közeli barátok lettek, és együtt segítettek bevezetni az angol szabályokat az olasz labdarúgásba. Savage volt az is, aki elősegítette a fekete-fehér csíkos mezre való átállást, amelyet egészen a közelmúltig tévesen 1903-as történésnek tartottak. Nemrég ugyanis Luca Formara talált rá a milánói sportnapilap, az Il Correre dello Sport hasábjain az ún. „La bicicletta” c. rovatra, amely felfedi a valós dátumot. Az 1901. december 9-i lapban ez állt:

„A torinóiak eleget téve a milánói klub szívélyes invitálásának, tegnap délután 14 órától az Italian Trotter pályáján mutatták be az új színüket, amely már nem fehér és rózsaszín, hanem fekete-fehér. A Juventus játékosai a korábbi mérkőzéseken inkább hasonlítottak egy háborút is megjárt viharvert veteránokra, mintsem egy futballcsapatra.”

Ez nemcsak a fekete-fehér mez első viseletének dátumát tolja vissza két évvel, hanem arra is rávilágít, hogy a Juventus fekete-fehér mezben lépett pályára azon a napon, amikor Kilpin Milanjával mérkőzött meg. Ahogy Roger Stirland írta „a Férfi, aki megváltoztatta a Juventus színeit” című írásában ,

„Az teljesen világos, hogy Tom Gordon Savage, a Juventus játékosaként vagy technikai tanácsadójaként szerepelt ezen a meccsen, és az is ismert, hogy Herbert Kilpin játszott és gólt szerzett a Milan színeiben. Nincs kétségem azt illetően, hogy Herbert egészen biztosan tett megjegyzést Tomnak, amiért a szülővárosuk csapatának, a Notts Countynak színeibe öltöztette a Juventust.”

Egy másik új felfedezés, a Juventus egyik első játékosának, Domenico Donna naplójának sorai, amelyek további fényt derítenek Savage és az Öreg Hölgy kapcsolatára. Az 1901-es Milan elleni meccs előtti időszakot fejtegetve arról írt, hogy a klub első néhány mérkőzése igazi káosz volt, és Savage szerepvállalása kapcsán úgy fogalmaz, hogy

“ő egy igazi angol volt, olyan volt számunkra, mintha ő maga találta volna fel a futballt”

, és sokat segített a játék megértésében. A továbbiakban úgy fogalmaz, hogy „Savage hozta tető alá a Juve üzleti megállapodását is egy nottinghami céggel, amely egy ideje már a labdáink szállítását is átvette”.

Mivel a rózsaszín mezek egyre rosszabb állapotban voltak, és a Juventus játékosai úgy festettek a mérkőzéseken, mint „egy háborút is megjárt viharvert veteránok, mintsem egy futballcsapat” , Savage levelet küldött a nottinghami labdabeszállítónak, amelyben azt kérte:

„Küldjenek nekünk azonnal egy elegáns dresszt a csapat számára; legyen valami élénk, valami szemet gyönyörködtető. Belefáradtunk a tompa, régimódi viseletbe.”

Majd egy hónap múlva Savage megjelent a csapatösszetartáson egy nagy kartondobozzal a kezében. Donna folytatta,

„Óriási csalódás volt ez azok számára, akik már káprázatos, piros mezben látták magukat, megdöbbentünk, mikor az első szerelések előkerültek a dobozból, egymás után jöttek elő a temetésre hívatott, komor fekete-fehér csíkos mezek. A játékosok egy része fellázadt, és az összes angolt szitkozni kezdték, a parlament lordjaitól egészen az utolsó londoni szemétládákig.”

De ahogy telt és múlt az idő, a Juventus játékosai megtanulták elfogadni az új szerelést, és meghozta a szerencséjüket is, ráadásul meghívást kaptak Genovába és Milánóba, amely akkoriban nagy dolognak számított.

„Az új mez talán nem is hozott akkora balszerencsét” – írja Donna – „és a fekete-fehér csíkozás a régimódi piemonti elegancia jelképévé vált”.

Évtizedekkel később, 1952-ben a Juventus másik alapító játékosával, Umberto Malvanóval a Sports Illustrato készített egy interjút. „Savage-ot egy szenvedélyesen szigorú tanárként tudnám jellemezni, aki a játékosokat ugyanazzal a szenvedéllyel ruházta fel, amivel ő bírt, nagyon örömteli volt a vele eltöltött idő”  – emlékezett vissza Malvano – „de Savage sosem szerette a rózsaszín, otthon gyártott garnitúrát.” Azt mondta: „Nagyon silány mezek. Leszervezem néhány új dressz beszerzését. És Nottinghamből… tizenegy mez érkezett fekete-fehér csíkokkal.”

Stirland a tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy a Shaw and Shrewsbury, az akkori egyik legfontosabb sportruházat-gyártó volt a legvalószínűbb beszállítója a Juventus első mezeinek. A Carrington Street végén, a Queens Bridge Roadon található üzlethelyiségükben elsősorban kriketthez és rögbihez kapcsolódó kellékeket gyártottak és szállítottak, de – ahogy azt az Athletic News Supplement 1899-es hirdetése mutatja – futballmezeket is gyártottak. Sőt, a hirdetésben használt egyik képen egy fekete-fehér függőleges csíkozású futballmez is látható.

Ezekből a kortárs beszámolókból most minden eddiginél tisztább képet kaphattunk arról, hogy Savage milyen valódi hatást gyakorolt ​​a Juventusnál töltött éveire. Egyrészt főszerepet játszott a futball játékának megértetésével és formálásával kapcsolatban, másrészt a nottinghami kapcsolatai révén fekete-fehérbe öltöztette a Juventust, és ezzel beleszőtte történetét a klub DNS-ének szövetébe. Egy amatőr klubból profi klubot csinált, és közben kiérdemelte a „Marquis” becenevet (Az őrgróf vagy francia változatban a márki Nyugat-Európában, illetve a volt gyarmatokon használt, örökletes nemesi cím)  a játékosaitól. És miközben a Juventus Európa egyik legnagyobb klubjává vált, a Bianconeri eredettörténetét Tom Gordon Savage, a nottinghami üzletember határozza meg, akinek a neve talán már elveszett a történelem sodrában, de a hatását soha nem felejtik el.

De nem is szabad, és ezt szeretnék kiküszöbölni a Juventus szurkolói. A stadion nyitómérkőzése óta újra élénk a kapcsolat a Notts és a Bianconeri szimpatizánsai között, az Öreg Hölgy szerelmesei rendszeresen látogatják a notthingamiek mérkőzéseit, és 2023 májusában megalapították a Tom Gordon Savage trófeát. A torinói Quelli di Via Filadelfia és az olasz gyökerű, de londoni székhelyű Londra Bianconera vezetésével észak Angliában léptek pályára a két fekete-fehér csapat szurkolói, hogy a – Heysel tragédia mellett – méltóképpen megemlékezzenek Tom Savage-ről. A találkozó 3-3-s rendes játékidőt követően büntetőkkel Juventus sikert hozott, így a trófea Torinóba került. A tervek szerint tradicionális, évente megrendezendő találkozó visszavágójára a piemonti fővárosban kerül sor 2024-ben.

A leftlion.co.uk cikke nyomán Kamanczi Patrik írása

Total
0
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Posts