Mattia De Sciglio
Mégis ki ő, miért szeretik bántani a szurkolók, és vajon tényleg rászolgál-e; vagy csak egy újabb Khedira van a csapatban, akivel még akkor is bajuk van sokaknak, mikor mesterhármast lő? Ennek jártunk utána.
Akkor kezdjük, ahol ő is kezdte. 2011 őszén Massimiliano Allegri még a Milan edzőjeként pályára küld egy alig 19 esztendős srácot egy BL csoportmeccsen. Akkor Mattia jobbhátvédként száll játékba, és a Primavera csapatokhoz képest meglepően magas szintű játékkal rukkolt elő. Kettejük közt akkor kezdett kialakulni egy kifejezetten jó viszony, és mikor Allegri a Juve trénere lett évekkel később, sokat cikkeztek arról, hogy esetleg De Sciglio is Torinóba költözik. De a teljesítménye nem győzte meg a bianconeri vezetését arról, hogy ő kell oda. Különben is akkor Lichsteiner a topon volt, nem is volt szükség jobbhátvédre, mert ha esetleg kidőlt a svájci, Caceres még mindig ott volt tartalékba. Aztán Caceres elment, és megint lehetett kombinálni, de az olasz védő még akkor sem rendelkezett átlag feletti mutatókkal. Ezzel szemben Dani Alves igen, így egyértelműen ő érkezett. Dani azonban nagyon nem találta a hangot a mesterrel, és a Juventus mentalitásával, szedte is a sátorfáját mindössze egy szezon után, hiába írt alá 4 évre. Így végül 2017-ben, tudván hogy Lichsteiner az utolsó zebra-szezonjára készül, a Juve vezetése beadta a derekát Allegrinek, és a Bonucci transzfer (bizony, ilyen is volt, könnyen felejt az ember!) részeként a Milan lepasszolta De Scigliot Torinóba. Allegri meg volt róla győződve, hogy képes a legjobbat kihozni a rossonerinél hanyagul, unottan játszadozó Mattiából. Na lássuk a tényeket.
Milyen számok?
Allegri több helyen játszatta a numero 2-ét, és nem kiemelkedő, de meggyőző dolgokat vehetünk észre. A tavalyi szezonban a bajnokságban 966 percet játszott, ami átlagban kicsivel több mint 10 meccset, azaz pont a lejátszott találkozók egyharmadát jelenti. Ezeken a meccseken 1 gól, 1 gólpassz a mérlege. Ez nem sok, modhatnánk, még úgy sem, ha figyelembe vesszük mennyit volt sérült. A bajnokok ligájában kevesebb, mint nettó 400 perc játéklehetőséget kapott, gól és gólpassz nélkül, igaz nem sokáig menetelt a klub, a negyeddöntőben esett ki a Juve. A kupában viszont végigmenetelt a csapat, de itt is mindössze 90 perc jutott neki, nem meglepő, hogy itt sem alkotott maradandót. A 2017-2018-as idény határozottan nem Mattia De Sciglio éve volt, új csapatba beilleszkedni sérülésmentesen is kihívást jelent (kivéve, ha te vagy Cristiano Ronaldo). Legtöbbször jobbhátvédet játszott, Allegri ezzel is próbálgatta, hogy vajon be tudja e tömni a Lichsteiner által a védelmen ütött lukat kedvenc olaszával. Nem túl meglepően arra a következtetésre jutott, hogy nagyon halvány lesz a jobboldal, ha csak De Sciglio marad. Így tehát érkezett az első számú megoldás, Joao Cancelo, Mattia pedig maradt második számúnak. Ugyanakkor Allegri nem mondott le róla, hogy igazi játékost faragjon a mindössze 26 éves hátvédből, és folyamatosan keresi neki mind a játéklehetőséget, mind pedig az igazi posztját. Ahogy a játékos is mondta: “Allegri bízik bennem, rengeteget jelent, hogy játszhatok”.
Idén valamivel variáltabb lett a csapat, főleg miután Benatia helyére Caceres tért vissza. Mattia kevesebb időt tölt a sürgősségin, többet a pályán, amíg tavaly nettó 10 meccset kapott, idén már 1289 lejátszott perce van, ami kapásból 14 meccset jelent, vagyis mondhatjuk, hogy 29 meccsnap után a meccsek 50%-át a pályán töltötte (ezt ne úgy képzeljük el, hogy 14-szer pályára is lépett, ezek átlagszámok). Ez már kicsivel bíztatóbb, egy gólpasszt is jegyzett, és a védekezésből aktívan veszi ki a részét, 11 védőként elkövetett taktikai szabálytalanság szerepel a neve mellett, és kétszer mutatták fel neki a sárga kártyát (mondjuk Rincón 11-éhez képest ez semmi, de nem lapra játszunk na). A kupában 180 perc jutott neki, ez elég gyér ahhoz, hogy bármilyen érdemi mutatóval rendelkezzen, nincs is semmi a neve mellett. Bár idén az egész csapat szenvedett a Coppa Italia meccsein. A BL sem tartogatott neki sokat ebben a szezonban, 245 perc, 0 gól, 0 gólpassz, szellemként járkált a pályán, amikor egyáltalán fenn lehetett. De hogy a BL-ben miért nem játszik, ezt majd később.
Hol?
A jobboldalra érkezett, Milánóban ott is játszott, de Asamoah eligazolásával Alex Sandro mögé is kellett valaki, így már a múlt szezon során is elő-előfordult a baloldalon. Balszélen tavaly Mandzukic, jobbszélen hol Bernardeschi, hol Pedig Cuadrado volt előtte. A horvát sokkal inkább segített védekezni, így Mattiának több tere maradt támadni, illetve a középpályára játszani. Viszont az együttműködés egyértelműen Bernardeschivel ment jobban, a passzok minőségén, és mennyiségén lehetett ezt látni. Így nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy De Sciglio a jobb vagy a baloldalon teljesített jobban. Egy mérkőzést sem hozott le, egy sem ment el rajta, hozta a minimum elvárhatót.
Idén Cancelo érkezésével, és berobbanásával De Sciglio kezdőcsapatról alkotott álmai szertefoszlottak. A portugál minden mutatóban felülmúlta a jobb oldalon. Maradt a bal, Alex Sandro formaesése, és Spinazzola sérülése folytán játszhatott, és teljesített is. Alex még mindig az első számú játékos a posztján, és miután Spinazzola is felépült, marad a jobb oldal az olasz védőnek.
A védelem közepén télen tátongott egy lyuk, és ezt amolyan jolly jokerként tömte be De Sciglio. Azonban egyértelművé vált, hogy nem belsővédőnek született. Sem fizikuma, sem tudása nincs hozzá. Még Allegri is inkább Emre Cant pakolta oda.
Végítélet
Mattia De Sciglio nem a világ valaha volt legjobb játékosa, korántsem pótolhatatlan, és nyílt titok, hogy Allegri köti a klubhoz. Ennek ellenére fontos szerepet tölt be a csapatban, tehermentesíti az első számú szélsővédőket, és azokon a meccseken, amikor elég az ő szintjét hozni, be is válik (gondolok itt a Fiorentina, Parma, Sampdoria, Spal etc. elleni meccsekre). A csapattársak kifejezetten szeretik, ez pedig nagyon fontos a csapatösszhang szempontjából. A Juventusnak feltétlenül szüksége van egy második számú védőtengelyre, és jobb ha ezt olyan emberekre bízza, akik ki tudnak békülni ezzel a szereppel. De Sciglio, és Spinazzola ilyen játékosok, ez pedig ténylegesen pótolhatatlanná teszi őket. És ami a legfontosabb: Amikor a pályán vannak, a lelküket is kihajtják a csapatért Még az ex-milanistát is megszállja a Spirito Juve