Claudio Marchisio – Második rész
Ranieri kezei közt – míg Marchisio kölcsönben volt – harmadikként végzett a csapat az első osztályban. Claudiora más Juventus várt mint amit otthagyott. Meglepően vette tudomásul hogy a bianconeri újra nagy babérokra tör alig egy évvel a katasztrófa után. Ehhez nagybevásárlást hajtottak végre, többek között Felipe Melo, Mano Sissoko és Poulsen is érkezett. De a fiatal Marchisio valahogy mégis elérte hogy komolyan számoljanak vele a kezdő tizenegyben. A vezetőség akármennyi pénzt is ölt a közzéppálya fellendítésébe, világossá kezdett válni hogy a megoldás valójában húsz éve futkosik az orruk előtt, hazai nevelés formájában. Felejthetetlen pillanatok fűződnek attól az időszaktól kezdve Marchisio nevéhez, mint pl AZ a gól az Inter ellen, ami egyben a 100. lejátszott meccse is volt a Juventus színeiben. De akármennyire is vált csapata egyik legjobbjává, akárhogyan ragyogott, ez az időszak egyben az egyik legfájóbb is lehetett a számára. A kevésbé tehetséges edzőknek hála ritkán játszhatott eredeti pozíciójában, szélsőként is sokszor fordult meg a pályán, mert rendkívüli tehetsége miatt remekül pótolt bárkit a csapatból. Ha Marchisio játszott, nem volt luk a pályán, adódhatott az sérülésből, vagy játékoshiányból egyaránt. De mindig valahol máshol kellett, nem a saját posztján (Gigi Delver kezei közt például egy egész szezont húzott le a balszélen).
Aztán jött Antonio Conte
Conte nem ültette padra, nem tolta ki szélre, még a kapuba sem tette be, hanem végre saját szintjéhez méltóan saját posztján játszatta Marchisiot. Conte megalkotta a legendás 3-5-2-es felállását, amiben Claudiora fontos szerep hárult, a formáció pedig bombaként robbant az olasz futballban. Pirloval és Vidallal kiegészítve világszínvonalú teljesítményt rakott le az asztalra a Juventus középpályája. A csapat és Marchisio a csúcsra ért. Minden kis négyzetcentimétert lefedett a pályán, minden labdában benne volt a lába, rendkívülien érkezett és elfáraszthatatlan melós hírében állt. 3 scudetto volt a jussa. Az elsőt ráadásul egy veretlenül lehozott bajnoki menetelés végén kaparintotta meg a csapat, ami a contei filozófia legnagyobb sikere volt. Abban a szezonban Marchisio elérte a 10 rúgott gólt, így házi gólkirály is lehetett a Juventusban. Ez a legtöbb amit egy szezon alatt lőni tudott pályafutása során. Conte alatt kulcsjátékos lett belőúle a középpályán amit nagyszerű játékkal hálált meg. Nem is beszélve arról a Spirito Juveról amit egész életében képviselt. A sikertelenség időszakában is ez a lelkület táplálta benne a reményt, és aztán ez a lelkület húzta is ki a gödörből az egész csapatot. No nem csak Marchisio tudhatta magáénak a Spiritot, de tagja volt a kis csoportnak amelyik soha nem veszítette el azt.
3 évnyi Conte után mi lesz veled zebracsapat?
Conte egy idő után nem tudott mit kezdeni a csapattal, így inkább megdicsőülten állt fel a padról mielőtt megszégyenítve őt elküldték volna. A keret kissé felbolydult, ebbe a helyzetbe érkezett meg a Milantól Massimiliano Allegri akivel még egy ennél is fényesebb időszak következett Marchisio karrierjében.