A barátaid se maradjanak le róla

Ha lemaradtál volna a sorozat első részéről, itt találod meg.

Ciccio megérkezett. Végre ott volt imádott klubja, és annak rajongóinak közvetlen közelében. Volt bevétele, és új családja. “Amikor hazalátogatott – meséli az egyik barátja – folyton Gabrielláról és a kisfiáról beszélt, és fényképeket mutogatott róluk.”
Azonban semmi sem tart örökké. Az évek során feleségének elege lett férje kicsapongó életmódjából. Alig volt otthon, és Gabriella nővére elmondása alapján, folyton veszekedtek. Gabriella nem nézte jó szemmel, hogy Ciccio magával vitte a kisfiút a városba, sokszor egész éjszakára. Végül 2011-ben különváltak, de jó viszonyban maradtak egymással. Ciccio egy kis házat vett magának egy közeli faluban, Margaritában. Munkája összekötőként – azaz közvetítőként a törvényes és törvénytelen világ között – kezdett egyre bonyolodni.


2007-ben egy fiatal rendőr, Filippo Raciti lelte halálát a Catania szurkolók rendőri összecsapása során, további 62 rendőr pedig megsebesült. Raciti halála arra ösztökélte a politikusokat, hogy megálljt parancsoljanak az atrocitásoknak. A forduló összes mérkőzését törölték és egy hétre felfüggesztették a bajnokságot. Betiltották a pirotechnikai eszközöket, megafonokat és dobokat. Fegyveres járműveket állomásoztattak a stadionok mellett, és biztonsági kamerák tömkelegét helyezték el a legkülönbözőbb pontokra.

A Juventusnak egyértelmű érdeke volt az erőszakhullám megfékezése. A klub éppen ebben az időben vásárolta meg a Stadio delle Alpit Torino városától, és már az új, 41.000 férőhelyes stadion megépítését tervezte. Mindez azt jelentette, hogy a torinói klub lesz a harmadik egyesület, amely saját bejáratú stadionnal fog rendelkezni Olaszországban. A projekt hatalmas bevételeket ígért, és a legmodernebb biztonsági rendszer kialakítását vetítette előre. Akkora volt a tét, hogy a klub semmiképpen sem engedhetett meg magának egy esetleges pénzbírsággal vagy pontlevonással járó büntetést.

A klub vezetőségének kompromisszumokat kellett kötnie a keményvonalas szurkolói csoportjaival. Ezek voltak azok az egyezségek, amelyek végül a rendőrségi vizsgálat tárgyát képezték. 2016 júliusában, Stefano Merulla (a Juventus jegyértékesítési diviziójának vezetője) elismerte, hogy a klub többszáz belépőjegyet ajánlott fel az ultra csoportok vezetőinek, hitelre, az Akena jegyirodán keresztül, cserébe a fegyelmezett magatartásért. Ez egyértelmű megszegése volt a szabálynak, amely szerint személyenként mindössze négy darab jegy kerülhet értékesítésre.

A Juventus határozottan tagadta a vádakat és a Guardiannak adott közleményben kijelentette, hogy a klub egyetlen vezetője vagy alkalmazottja sem áll vizsgálat alatt, akiket pedig a hatóságok korábban kihallgattak, azok is, mindössze tanúként vettek részt a nyomozásban. A klub igyekezett hangsúlyozni, hogy mindig, minden körülmények között, teljes mértékben együttműködik a rendőrséggel.

A meccsbelépők azonban csak a jéghegy csúcsát jelentették. Az igazi “fegyver” az éves bérlet volt. Minden szezon kezdete előtt, az ultracsoportok egy-egy “közlegényei” körbejárták a várost, és emberek százaitól kölcsönöztek személyi igazolványokat, amelyeket azután lemásoltak, és azokat felhasználva, éves bérleteket ígényeltek a klubtól. Mivel az igazolványok tulajdonosainak nem állt szándékában felhasználni a felajánlott bérleteket, az ultracsoportok hétről hétre kiárusíthatták azokat, a lehető legmagasabb áron.  (Ehhez mindössze arra volt szükség, hogy a beléptetőkapuknál ne tűnjön fel senkinek az eltérés a bérleten szereplő név, és a belépő személy valódi neve között. És mivel a Curva Sudnál rendszerint ultrákkal teli kisbuszok várakoztak, természetesen az eltérés soha nem is tűnt fel senkinek.)

Évekkel később egy meglepő nyilatkozatában Merulla elismerte, hogy tudott arról, hogy az ultrák bérletekkel üzletelnek, de a kompromisszum volt a legfontosabb, hogy mindenki jól járjon. A Juventusnak volt egy vibráló, mégis biztonságos stadionja, 2011 és 2018 között pedig hét egymást követő alkalommal hódították el a Scudettót. Az Agnelli családot – köszönhetően a La Stampa nevű városi hírlapban lévő tulajdonjogának – Torino egyfajta “hercegi családjaként” tartották számon. Időközben bizonyos ultracsoportok minden különösebb nehézség nélkül, hatalmas bevételekre tettek szert.

A darabonként átlagosan 50 euróért értékesített, nem kevesebb mint 300 db belépőjeggyel, valamint 300 db éves bérlettel, minden ultra csoport milliós bevételt könyvelhetett el egy évad során. Jó pénz volt ez, minimális rizikóval, az olasz törvények alapján ugyanis a jegyüzérkedés nem számít törvénysértésnek, hanem mindössze adminisztratív kihágásnak, amely pénzbírsággal büntetendő.

Nem csoda, hogy Cicciónál mindig volt készpénz. Ahogyan az sem, hogy a Juventus ultrákon kezdtek megakadni a különböző maffia családok irígykedő tekintetei…

A második világháborút követő időszakban, úgy gondolták, az a legmegfelelőbb módja a dél-olasz maffia hatalmának meggyengítésének, ha eltávolítják a legproblémásabb elemeit a hazai területükről, és a jóval törvénytisztelőbb északi városokba költöztetik őket, távol a szervezet magjától. A jogszabály “kötelező tartózkodás” címen 1956-ban hatályba lépett.

Természetesen, ezzel nem csak hogy nem szüntették meg a dél-olasz maffiát, hanem elterjesztették északon is.

A calabriai maffia – azaz a ’Ndrangheta – amely az “olasz csizma” legdélebbi csücskéről származik, a legsikeresebben tudott alkalmazkodni az új helyzethez. Kezdve a hamisított bergamott narancsolajjal (az eredeti olaj Calabriából származik, és többek között például az Earl Grey tea ízesítésére használják), a ’Ndrangheta a teljes üzletét északra költöztette: uzsorakölcsönök, zsarolás, illegális szerencsejáték, építkezési kartellek és kábítószer kereskedelem. Piedmont, amely Franciaországgal és Svájccal is határos, Olaszország egyik legnagyobb ipari elosztóközpontja volt, igazi mágnes a calabriai maffia számára.

2013-ra, két calabriai férfi került a nyomozó hatóságok látókörébe: Saverio Dominello és a fia, Rocco. A gyanú szerint mindketten a hírhedt Rosarno klán tagjai, és a Torino és Milano közti kisebb településeken megfordulva, különféle zsarolási ügyek résztvevői voltak. A nyomozók gyanúja szerint benne volt a kezük különféle éjszakai bárok sötét ügyleteiben és egyéb kábítószerüzletekben. Az apa, Saverio, régimódi és barátságtalan ember hírében állt, fiát, Roccót azonban nyugodt és elegáns embernek tartották.

Az összegyűlt hangfelvételek alapján a nyomozók feltételezték hogy a Dominello család arra készül, hogy belépjen a jegyüzér piacra, és Torinóban tervez saját ultra csoportot alapítani “Gobbi” néven (avagy “Púposok” – a Juventus drukkerek és játékosok ellenfelek körében használt gúnyneve, amit később némileg ironikus módon becenévként is használtak, és használnak a mai napig). Saverio és Rocco Dominello pontosan tudta, hogy óvatosan kell cselekedniük, és mindenek előtt el kell nyerniük a többi ultra csoport elismerését.
“Ha a tányér kerek – ezek Saverio Dominello szavai egy rögzített hangfelvételen – akkor egyszerűen öt szeletre lesz vágva.” Ezzel a régimódi kifejezéssel a profit különböző kartellek közötti felosztására utalt.

Lassan, fokozatosan minden érintett csoport véleménye ki lett kérve az új ultra csoporttal kapcsolatban. A Viking vezetője – a szicíliai kapcsolatokkal rendelkező póker játékos áldását adta a Gobbira. A ’Ndrangheta déli központja szintén a beleegyezését adta.

2013 április 20-án, a Drughi vezér Dino Mocciola végül találkozott Dominellóékkal. Előbbi egy 1-es BMW-vel, utóbbi pedig egy Fiat 500-assal érkezett a kétórás találkozóra, amely helyszíne egy montanarói kávézó volt. A rendőrségnek sikerült lehallgatókészüléket szerelnie Dominellóék autójára, amely a következő szöveget rögzítette a találkozó végén:
“Abban a megtiszteltetésben lehetett részed, hogy egy asztalnál ülhettél Dinóval… Senki sem érhet hozzád egy ujjal sem. Te vagy az elsőszámú. Te mondod meg mi legyen, ha valaki esetleg rosszul viselkedne.”
Az ezt követő napon, 2013 április 21-én, az AC Milan elleni rangadón, bemutatkozott az új ultracsoport, a lelátón a saját, “Gobbi” feliratú molinójával.

Az ultrák Olaszország szerte megerősítették hatalmukat. Népszerűségük folyamatosan nőtt a rajongók körében, és befolyásuk megállíthatatlanul erősödött. 2012-ben, a kiesésről döntő Genoa-Siena mérkőzés 45 percig állt, mivel a hazai ultrák petárdákat dobáltak a pályára és azt üvöltözték a játékosoknak, hogy vegyék le a mezüket. A Genoa ugyanis akkor már négygólos vesztésre állt hazai pályán.
A Salernitana – Nocerina harmadosztályú mérkőzés, 2013-ban, szintén szurkolói tüntetés miatt szakadt félbe.

Rocco Dominello hamar befolyást szerzett mind a Juventus hivatalos képviselői, mind pedig a különböző ultra csoportok körében. Rövidesen be lett mutatva Stefano Merullának is. Közeli barátok lettek Alessandro D’Angelóval, a Juventus biztonsági főnökével, akinek aztán rendszeresen adott ki utasításokat. Amikor D’Angelo tájékoztatta Dominellót, hogy lecsökkentették a Vikingnek kiosztott jegyek számát, Dominello csak annyit felelt:
“Pont, ahogyan azt kértem.”

A Juventus nem állt a feltörekvő Dominello útjába. 2014 januárjában, egy svájci rajongó hivatalos reklamációt tett, mondván, 620 eurót fizetett ki egy jegyért, ami hivatalosan 140 euróba kerül. Az elrendelt belső vizsgálat kiderítette, hogy az ominózus jegy első körben Dominellónak lett értékesítve D’Angelo által.

Merulla kezdett gyanakodni Dominellóra. “Nem tudom mi a munkája, vagy hogy milyen befolyással rendelkezik” – mondta Merulla egy másik ultra taggal folytatott, lehallgatott telefonbeszélgetése során. Dominello – ahogy Merulla fogalmaz – “rejtélyesen erőteljes” ez a kifejezés pedig egyértelmű utalás volt arra, hogy “mafioso”. Mindössze egy héttel a svájci szurkoló bejelentését követően, D’Angelo biztosította Dominellót, hogy meg fogják találni a módját annak, hogy továbbra is ellássák őt jegyekkel, mégpedig egy másik “jelszó” használatával. Ahogyan a rendőrségi jelentésekből kiolvashatóak D’Angelo “szókimondó” telefonbeszélgetései, világosan látszott, hogy a feladatok túlnőttek rajta. Az ultrákkal való jó kapcsolata örömmel töltötte el, viszont közönyösen állt azok sötétebb ügyleteihez. Bizonyos források az okokat a Juventus vezetőségének hibás ítélőképességében keresték. Egy bíró később azt írta, hogy úgy tűnt, D’Angelo és a Juventus behódolt Rocco Dominellónak, és elfogadta az alárendelt szerepet vele szemben.

A probléma része volt – ahogyan az Olaszországban is általános jelenség – a nepotista rendszer, amely egy-egy döntéshelyzetben rendszerint a rokonokat/barátokat részesíti előnyben, a tapasztalt szakemberek ellenében. D’Angelo édesapja Umberto Agnelli sofőrje volt, ő maga pedig Andrea Agnellinek – a Juventus jelenlegi elnökének – gyerekkori barátja…

 

 

A sorozat befejező részét ezen a linken éred el!

Ha lemaradtál volna a sorozat első részéről, itt találod meg.