A barátaid se maradjanak le róla

Ha lemaradtál volna a sorozat első két részéről, ITT és ITT találod meg!

 

A 2014-es év során, az ultrák egyre több problémát okoztak. A tavaszi Juventus – Torino városi derbire Mocciola sztrájkot hirdetett, mintegy erődemonstrációként a klub vezetősége felé. Azt akarta elérni, hogy a Drughi több jegyet kapjon, még nagyobb kedvezményekkel. Az évek során, D’Angelo úgy tekintett Ciccióra, mint egyfajta ügynökre, aki a klub és az ultrák közti jó viszonyért felel, ezúttal azonban a calabriai Rocco Dominellót hívta fel, és azt mondta neki: “Azt akarom, hogy Ti (ultrák), és mi (Juventus) is nyugodtan aludjunk, és akkor együtt folytathatjuk az utunkat.”
Világossá vált, hogy Ciccio befolyása kezd meggyengülni.


A május 3-ai Coppa Italia döntőt már a mérkőzés kezdete előtt beárnyékolta az erőszak. A Napoli és a Fiorentina összecsapása előtt, egy korábbi AS Roma ultra rálőtt három Napoli drukkerre, amelyek közül az egyik később belehalt a sérülésébe. A felbőszült Napoli ultrák fél órán át megakadályozták, hogy elkezdődjön a mérkőzés.

Vezetőjük, Genny ’a Carogna (Genny a Dög), büszkén viselte a fekete pólót, amellyel azért demonstrált, hogy engedjék szabadon a 2007-ben, Raciti rendőr meggyilkolásáért bebörtönzött férfit.

2014 november 25-én egy vizsgálati jelentés valódi áttörésről számolt be az ultrák és a szervezett bűnözés közötti szálakkal kapcsolatban. Andrea Puntornót, egy 39 éves szicíliai születésű torinói lakost letartóztatták, mert a gyanú szerint heroint és kokaint importált Szicíliából és Albániából. Puntorno volt a vezetője egy másik Juventus ultra csoportnak, a Bravi Ragazzinak.

2004 és 2011 között Puntorno mindössze 2600 eurós éves bevételt könyvelhetett el, viszont volt egy háza, autója és egy motorja. A Bravi Ragazzinak eleve rossz volt a híre: 2011 decemberében egy szervezett akció során gyújtogatásokat hajtottak végre a Continassa körzetben, pár száz méterre a Juventus stadiontól, 20 családot kényszerítve arra, hogy elhagyja otthonát. Egy bíró későbbi elmondása alapján, Puntorno letartoztatása volt az első bizonyíték arra, hogy létezik üzleti kapcsolat az ultrák és a maffia között. A letartóztatását követően, Puntorno feleségét férje üzlettársai megfenyegették. Az asszony ennek ellenére elhatározta, hogy tanúskodni fog az eljárás során.

Elmondása szerint, férje esetenként 30.000 eurót is begyűjtött egyetlen Juventus meccsből, amelynek nagy része a börtönben lévő tagok hozzátartozóinak lett elküldve. A profit másik felét kábítószer beszerzésre fordították. “Ez így ment évekig” – mesélte a nő. “A Juventus minden szezon elején elküldte az éves bérleteket Andreának, aki pedig elérte, hogy hétről hétre több jegyet kapjon. A haszon jegyenként 30 és 100 euro között mozgott.”

A Bravi Ragazzinak a rajongói termékek hamisításában is monopol helyzete volt, vonatkozott ez többek között a különféle jelvényekre, kitűzőkre, pólókra, kulcstartókra, matricákra, sálakra, és így tovább. A hatóságoknak addigra kétségük sem volt afelől, hogy nem csak egy, hanem több bűnbanda is aktív résztvevője a jegyekkel való visszaélés jövedelmező üzletének.

Időközben, a Drughi Ciccio ellen fordult. Lejárató kampány indult ellene, amelyben azzal vádolták, hogy online is – őket megkerülve – értékesített jegyeket, és hogy besúgó. Amikor a rövid életű Gobbi beolvadt a Drughiba, Ciccio úgy érezte, félre lett állítva Rocco Dominello által. Egykori “hőse” Dino Mocciola, ellene fordult és keményen támadta őt.

Ciccio – életét féltve – a 2014-15-ös szezonra visszavonult szülővárosába. 8 kilót fogyott, Gabriellának pedig elmondta, hogy attól tart, el akarják őt tenni láb alól. San Severóban élt, és onnan szervezte a visszatérését. 2014-ben felhívta D’Angelót és célzásokat tett neki – jóllehet burkoltan – Rocco Dominello maffia kapcsolataira. Dominellót “olyas fajta ember”-nek nevezte. “Oh, értem.” – válaszolta D’Angelo. Az ügyészségi dokumentumokból kiderül, ez a telefonhívás kellett ahhoz, hogy D’Angelo végre megértse, mi történik.
Ezen a ponton, a klubnak végre be kellett ismernie, hogy “farkasokat tartott a karámban”, ahova még többen és többen akarnak bejutni. Folyamatosak voltak a zsarolások, többek között az új stadion építési munkálataival kapcsolatban, hogy a megbízásokat az ultrák által kijelölt cégek kapják.

A klubnál azt gondolták, Ciccio azon kevés ultrák egyike, akivel együtt tudnak működni. Már hosszú ideje a klub közelében volt, és rendkívül népszerű volt. Francesco Calvo, a klub kereskedelmi igazgatója szerint, sugárzott belőle az empátia. Egy idősebb ügyvéd, Andrea Galasso egyszerű, vidám, lelkes és normális srácnak tartotta. Így hát a terv az volt, hogy hivatalos poziciót ajánlanak neki a klubnál: a klub rajongói kapcsolatokért felelős menedzsere mellé osztották be, asszisztensként.

Ciccio hivatalosan Torino egyik biztonsági cégének, a Telecontrolnak dolgozott. D’Angelónak felvázolta, hogyan működne együtt az ultrákkal: “Nincs szándékomban elsüllyeszteni ezt a hajót” – mondta – “de egy bizonyos vízmennyiséget be kell eresztenünk.” Nem világos, hogy ezzel vajon arra célzott-e, hogy a klub kevesebb jegyet fog szolgáltatni az ultráknak, de úgy tűnik felismerte a tényt, miszerint – ahogy ő fogalmazott – “az embereknek vizes lesz a lába”, azaz, ellene fognak fordulni. “Szarházinak fognak nevezni.” – mondta.
A 2015-16-os szezonra Ciccio visszatért Torinóba. Úgy tűnt, valóra vált a gyerekkori álma: annál a klubnál dolgozott, amelyet gyerekkora óta bálványozott. Amikor a márciusi Torino-Juventus derbi alkalmával, a klub ügyvédje utoljára találkozott vele, egy lelkes ölelést kapott tőle, és boldog mosollyal újságolta:

“Hivatalos tagja vagyok a Juventusnak!”

A probléma viszont – ahogy Ciccio később megfogalmazta – az volt, hogy “kettős játszmába” került: Egyszerre kellett kielégítenie a Juventus, a rajongók, a különböző ultracsoportok, valamint a rendőrség igényeit.

“Mindennap hívogatnak hogy ‘füleseket’ szerezzenek” – panaszkodott egyszer az utóbbiról.

Ahogyan az iskolai évei alatt is tette, most is mindenkivel törekedett jó barátságot fenntartani. Az ultrák azonban nem fogadtak el semmiféle kedvezménycsökkenést a kiosztott jegyekkel kapcsolatban, így Ciccio rövidesen kikerült a bizalmi körből és árulónak bélyegezték meg. Miközben valóra vált az álma, hogy a Juventusnál dolgozzon, mindössze egy év után kiderült, hogy a vágyott pozició már nem annyira vonzó, mint ahogyan azt elképzelte. 2016 tavaszán, Ciccio elveszítette az édesanyját. Elzárkózott a külvilágtól, és idejét – leszámítva az állandó telefonhívásokat – magányosan töltötte.

Július 1-én, Rocco és Saverio Dominellót, valamint 13 másik embert letartóztattak különféle maffiához kapcsolódó bűncselekmények gyanújával. Mindannyian tagadtak mindent. Dominello és fia börtönben várták a tárgyalást, a vád bűnszervezetben való részvétel és gyilkossági kísérlet volt. Andrea Puntornót bűnösnek ítélték kábítószer kereskedelem vádjával, később azonban egy 500.000 eurós óvadék fejében szabadlábra helyezték.

Július 6-án Cicciót tanúként hallgatta meg a bíróság. Egy nappal a halála előtt nem volt semmi előjele, a másnap bekövetkező tragédiának. Az egyik nyomozó állítása szerint nyugodt és jókedvű volt. Vallomásában nem szolgált meglepetésekkel, mindössze csak megerősítette azokat az információkat, amiket a nyomozó hatóságok már eleve tudtak:

“Nem tagadom, hogy kaptam jegyeket. Ezeket nem adta csak úgy nekünk a Juventus. Felhívtuk a klubot, és kértünk 300 jegyet hitelre, amelyet aztán később kifizettünk.”

Ugyanakkor, aznap este, Ciccio felhívta Gabriellát és bocsánatot kért tőle és a fiától, amiért tiszteletlen volt velük. Az asszony nem értette a helyzetet, mire Ciccio azt felelte, hogy “teljesen paranoiás”. Meg volt róla győződve, hogy le fogják tartóztatni, a Juventus pedig el fogja bocsátani. A régóta megálmodott karrierút összeomlani látszott, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Attól is tartott, hogy el kell majd adnia a házát.
Másnap délelőtt 11:30 körül ismét felhívta az asszonyt, és azt mondta neki, hogy éppen munkába tart. Fél órával később, lezuhant a hídról. Két munkás szemtanúja volt az esetnek, és bizonyosan állították, hogy a közhiedelemmel ellentétben, nem öngyilkosság történt.

Ez a történet nyilvánvalóan nem vet jó fényt Olaszország legnagyobb klubjára. A Juventust végül bűnrészesnek nyilvánították jegyüzérkedésben való közreműködésben, és pénzbírságot szabtak ki a klubra.

Raffaello “Ciccio” Buccit, az embert, aki egész életében szenvedélyesen szerette a klubot, előbb kiközösítették, azután pedig kikiáltották bűnbaknak. Harapófogóban találta magát, nem csak a Juventus és annak ultrái között, hanem a rendőrség és a calabriai maffia között. Talán nem látott más kiutat, mint hogy véget vessen az életének.

 

“Ultrának születni kell, az itt van legbelül. Aki a Drughi tagja, az már valaki. Kemény fickó, nem vacakol. Aki ultra, az nem fél senkitől és semmitől. Ha azt mondom semmitől, az azt jelenti hogy semmitől.” (Mimmo, Drughi)

 

Tobias Jones írása (The Guardian)
Futballhuligánok – Olaszország c. dokumentumfilm

Ha lemaradtál volna a sorozat első két részéről, ITT és ITT találod meg!